Pócs János fideszes honatya igazán innovatív módon kívánt áldott ünnepet az „egész Jászságnak”: egy fikciós filmalkotást forgatott a témában. A víz- és gázszerelő végzettségű képviselőt (Mészáros Lőrinc önerős sikertörténete a bizonyíték rá, hogy e hazában ezen végzettség sokra predesztinál) a Jászberény központú választókerületben eddig háromszor, legutóbb 51 százalékkal választották a polgárok képviselőnek, a karácsonyi filmecskét elnézve nem érdemtelenül.
Pócs képviselőt például onnan ismerhetik az ország választópolgárai, hogy 2017-ben egy olyan disznóvágásról posztolt fotót, amelyen a leölt sertés testébe belekaparták a „Soros” feliratot, vagy egy másik eset is emlékezetes volt, amikor 2019-ben előkerült a képviselőről egy saját állítása szerint viccesnek szánt, valójában bizarr videó, amelyen a fideszes képviselő azzal fenyegeti egyik alkalmazottját, aki egy kazánban ül, hogy betüzeli, amiért rosszat tett. A 2008-ban készült felvételen a 444 beszámolója szerint a kazánban ülő férfi elmondja, hogy azért került oda, mert „megivott egy fél decit”. Majd Pócs azt mondja, itt égeti el a cigányokat, akikre haragszik. Végül meggyújt egy papírt, majd rácsukja a kazán ajtaját az ordibáló férfira.
Fájó hiányt okoz, hogy a képviselő úr Youtube-oldala már két éve nem frissült, erre a sebre némi gyógyírt jelent, hogy a Facebook-oldalára ellenben rendszeresen kerülnek fel a jobbnál-jobb tartalmak (a Pesti Tv vágyott, de nem nem lelt célcsoportjának mondom: kontentok), mint például a fent említett Soros-disznós felvétel. A karácsony alkalmából nyilvánosságra hozott 2 perc 20 másodperces remekmű is ebbe a kategóriába tartozik. A büntetésből kazánba zárt beosztott után ezúttal az ünnep hangulatához illeszkedve a szeretet húrjait pengeti Pócs képviselő, bizonyítva, hogy a megfontolt honatyai külső valójában érző, a szűkebb pátriájáért dobogó szívet takar.
De nézzük csak, milyen művészi eszközökkel dolgozik Pócs János a filmben, melyet mind a címe, mind a mondanivalója, mind a kivitelezése alapján tekinthetünk a 2003-as világsiker, az Igazából szerelem nem hivatalos folytatásának (a Pesti Tv vágyott, de nem nem lelt célcsoportjának mondom: sequel). Tavaly karácsonykor egyébként egy Pócs Jánosnál kisebb jelentőségű politikus, Boris Johnson brit miniszterelnök is megpróbálkozott az Igazából szerelem egy jelenetének feldolgozásával, kevesebb sikerrel mint Pócs úr.
Történetünk elején egy tipikus jászsági család ünnepek alatti hétköznapjaiba kapunk betekintést: az elektromos kandallóban ropog a műláng, a mosolygó fiatal pár kisbabájukkal a selyemborítású kanapén elnyújtózva a Jászsági Térségi Televízió műsorának megtekintésével múlatja az időt. Itt azért megjegyezzük, hogy az egyetlen darab gyerekkel a tipikus jászsági család még nem teljesítette a Novák Katalin-i kritériumokat, de hát ha Pócs János marad a képviselő, lesz ott még több gyerek is. A Jászsági Térségi Televízióban éppen Pócs János országgyűlési képviselő számol be a decemberben elért sikereiről, ami különösen boldoggá teszi a tisztes jóléttől egyébként is életvidám famíliát.
Ekkor elérkezik a drámai csúcspont, ugyanis csöngetnek. „Ó, ki lehet az ilyenkor?!” - kérdezi a családfő. Sajnos a férfit alakító színművész művészi eszköztárából hiányzik a „meglepődés” eszköze, így a mondat hangsúlya olyanra sikerül, mintha azt kérdezné asszonyától: „három vagy négy liter tejet hoztál reggel?”. Fideszes a családmodell, így természetesen az asszony indul el ajtót nyitni. Tudjuk, hogy a kisdedek sokkal érzékenyebben reagálnak a bennünket körülvevő világ rezdüléseinek befogadására, így a gyerek már sejtheti az ünnepi látogató kilétét, ugyanis a díványon ugrálva előre örül a vendégnek. (Igaz, lehet, hogy a tévében szereplő Pócsnak örül, ennek eldöntését a filmalkotás a nagyérdeműre bízza, ekképpen vonva be a közönséget a történetbe.)
Az oldalborda komótosan, ugyanakkor magabiztosan sétál a tipikus jászsági családi házban (értsd: óriási alapterület) a bejárati ajtó felé vezető hosszú útján, közben Usain Bolt módjára emelgetve karjait. Az ajtóban – melynek ki tudja milyen okból mindkét szárnyát kinyitja – éri a meglepetés: az előbb még a Jászsági Térségi Televízió műsorában szereplő képviselő, maga Pócs János áll az ajtóban. „Szia!” – köszönti a ház úrnője az emberközeli, jóságos Pócs Jánost.
„Drágám, ki az ilyenkor?” – érdeklődik a férje ezúttal is a „három vagy négy liter tejet hoztál” hangsúlyával. Ekkor jön Pócs képviselő nagy pillanata, a fifika, a magyaros furfang nagy mestere szája elé helyezett mutatóujjával és a „pszt” egyezményes hangjelzéssel kérleli az asszonykát, hogy ne árulja el kilétét, majd egy drámai fordulattal (a Pesti Tv vágyott, de nem nem lelt célcsoportjának mondom: plot twist), olyan arcot vágva, mint amilyet Szájer József vághatott, amikor megtudta, hogy ő is a meghívottak között szerepel a brüsszeli 25 fős melegorgián, feltart egy táblát, amelyen az áll: „Mondd azt, hogy a Pócs János!”. Ez a történet eredeti változatában a már említett Igazából szerelemben úgy van, hogy a becsöngető fickó (a történetben nem János, hanem egy bizonyos Mark) olyan táblát tart fel, amelyen az áll: „Mondd azt, hogy betlehemesek!”. Ezen csavart egyet most Pócs képviselő azzal, hogy nem hazugságra akarja rábírni a meglepett választóit, mint a hanyatló nyugati filmalkotásban, hanem „az igazat mondd, ne csak a valódit” József Attila-i elv megvalósítását kéri tőlük.
Bevallom, bár közel húsz évet töltöttem el a filmes szakmában, ezt a művészi eszközt, ilyen fordulatot nekem is nehéz volt befogadnom. Ez természetesen rólam mond el sok mindent, ez az én szegénységi bizonyítványom, a film értékéből cseppet sem von le az, ha nem mindenki tudja bizonyos részleteit a teljes mélységükben értelmezni. Ráadásul vannak olyan mozgóképek (ilyen formán Pócs friss műve Christopher Nolan 2020-ban bemutatott Tenetjéhez hasonlíthatjuk), amelyek a „többször nézős” kategóriába sorolhatóak, teljes befogadásukhoz és a katarzishoz értő, összpontosítás és figyelem, sok esetben többszöri megtekintés szükségeltetik.
Nem teljesen világos, hogy miért inti arra a meglepetésként érkező képviselő a nőt, hogy ne válaszoljon férje azon firtatására, hogy „Drágám, ki az ilyenkor?”, ugyanakkor fél pillanat múlva miért tart fel egy táblát, amin ott a megfejtés, és azon buzdítás, hogy ezt árulja is el a feleség a férjnek. Mi változott azon fél másodperc alatt? Lehet, hogy ez az artisztikus megoldás azt üzeni, Pócs János mindenütt ott van az univerzumban, annak réseit kitölti, mint a sötét anyag, és végeredményképpen Pócs János örök?!
Avagy Pócs János szerény, nem akar azzal villogni, hogy van és ott van a tipikus jászsági család tipikus jászsági házának ajtajában, de aztán rájön, közismert szerénysége ellenére mégiscsak kénytelenek lesznek elárulni kilétét ahhoz, hogy a férj és a kisgyermek is részesülhessen a képviselő sugárzó fényességéből?! Vagy tán a Megváltó születésének ünnepnapja körül egy szentírási üzenetet rejtett el a filmművészet eszközeivel e képben Pócs uram? Lukács evangéliumában Jézus Krisztus ugyanis azt mondja: „Nincs semmi elrejtve, ami nyilvánosságra ne kerülne, s titok, ami ki ne tudódna.”.
Mindenesetre az asszony a tábla utasításait követve bekiabálja urának, hogy „Pócs János!”. Mire Pócs képviselő újabb csodás képességét csodálhatjuk meg. A magával cipelt magnón annak ellenére is elindul a karácsonyi zene (konkréten a Csendes éj), hogy Pócs a gyors előretekerés gombot nyomja le annak kezelőfelületén.
Ezt követően a képviselő immár a ház urának jelenlétében szavak nélkül, óriási kartonlapokra írt üzenetekkel bombázza az emiatt roppant büszke családot. Aggodalmat keltő, hogy az ajtóban a decemberi hidegben megjelenik a család legkisebb tagja is, ám megnyugodhatunk: Pócs János mindent átható tekintete felmelegíti a legzordabb téli éjszakát is. A kartonlapokon többek között Pócs képviselőt láthatjuk választói körében, valamint arról szóló üzeneteket, hogy mennyire aggódik a képviselő úr ebben a járványhelyzetben a jászsági polgárok egészségéért. (Ennek látszólag (de csak látszólag) ellentmond, hogy a tipikus jászsági családhoz hívatlanul becsöngető Pócs János nem visel maszkot, vagy más vírus elleni védőeszközt.)
A közeli felvételeken a képen ilyenkor nem szereplő kartonlapokra tekint lefelé a képviselő úr meglehetősen pajzán tekintettel (például 01:08-nál), amit egyes rossz szándékú személyek kacér, pajkos üzenetként is értelmezhetnének, de ne hagyjuk magunkat eltéríteni.
Superman-Pócs János a videó végén is igazolja, hogy nem érdemtelenül tüntették ki a Jász-Nagykun-Szolnok megyei 2-es választókerület szavazói őt három alkalommal is a bizalmukkal. Ugyanis egészen e pillanatig a család küszöbére dobálta a már felmutatott és elolvasott feliratokat, amelyek mindegyike az elköszönést követően 0,05 másodperc múlva már a hónalja alá is pattan. Pócs képviselő nem kéredzkedik be, nem kér a családi bejgliből, még egy teát sem fogad el, hanem tisztes és illedelmes elköszönés után továbbáll, hogy jusson ideje a Jászságban másutt is sebeket begyógyítani.
Összefoglalva: a film tulajdonképpen egy szerelmeslevél Pócs Jánostól a választókerületéhez, amit egy tipikus jászsági család segítségével juttat el a Jászsághoz. A lakosságot képviselő tipikus jászsági család ezt felhőtlen örömmel, földöntúli boldogsággal, a lehető legszélesebb mosollyal fogadja. Hisz' ki ne akarná, hogy az adventben becsöngessen hozzá választókerülete legendás képviselője?
Értékelés: természetesen jár az öt csillag. ★★★★★
A művet itt tudja megtekinteni:
