Amellett, hogy enyhülést hoznak a rekkenő hőségben, harmincszor sűrűbbek, tízszer gyorsabban nőnek és nagyobb biológiai sokféleséget mutatnak, mint a hagyományos telepítésű erdőségek: ezek a Miyawaki-erdők, amelyekből már Budapesten is egyre többen találunk.
Erdőtelepítés a nagyváros forgalmas terein? Első hallásra abszurdnak tűnik. Pedig a világ számos metropoliszában működik az ötlet, sőt már Budapesten is akad rá példa. A megoldás: nem kell rögtön legalább futballpálya méretű erdőségekre gondolni. Elég néhány tíz négyzetméternyi terület, s a pozitív változások elindulnak: javul a levegő minősége, regenerálódik a talaj, növekszik a biodiverzitás és a betondzsungelben a nyári, elviselhetetlenül magas hőmérséklet is enyhül. A módszert Mijavaki Akira (Akira Miyawaki) japán botanikus, ökológus dolgozta ki.
Hogyan fogott hozzá?
Kiválasztott egy nagyvárosi, ökológiai szempontból kedvezőtlen adottságú területet. Feltette a kérdést: ha az ember nem avatkozott volna közbe, milyen őshonos növények növekednének ott? Ezek közül kiválasztott 30–50 fajt, és fiatal hajtásaikat sűrűn rakva elültette. Olyan sűrűn, hogy egyetlen négyzetméterre három különböző őshonos fajt is telepített. A növényeket meglocsolta, a kiszáradás ellen szalmával letakarta, majd 1–3 év gondozás után magukra hagyta. Ekkorra a választott zug új ökoszisztémája kialakult, megszilárdult. Az eredmény frissebb levegő, kevesebb szálló por, a városi életminőség javulása.
A titok abban rejlik, hogy a sűrűn egymás mellé telepített fiatal hajtások versengenek a fényért, igyekeznek mielőbb megnőni, így pár év alatt elérik a kívánt magasságot, aminek révén egy aprócska, de annál sűrűbb, biológiai sokféleséget mutató erdőt alkotnak. Három év elteltével pedig önfenntartó ökoszisztémává alakulnak. A japán botanikus professzort ötletéért 2006-ban az ökológia Nobel-díjának megfelelő Kék Bolygó díjjal tüntették ki. A világon ma már több mint 2000 ilyen metódussal telepített erdőt tartanak számon, legtöbbjük Japánban, Indiában, Belgiumban, Hollandiában, Franciaországban, az Egyesült Államokban és az Egyesült Királyságban tisztítja a levegőt. A Miyawaki-módszerrel telepített kis zöldterületeken a számítások szerint tízszer is gyorsabban nőnek a növények, és a telepített erdőknél hússzor több fajnak adnak otthont. Vagyis az egyre elterjedtebb méhlegelőkön kívül itt is ideális környezetet találnak beporzók, bogarak, pillangók, sünök.
Ha mindez nem lenne elég meggyőző, a budapesti példák is azt mutatják, a Miyawaki-erdők a helyi közösségépítésnek remek eszközei. Áprilisban Őrsi Gergely II. kerületi polgármester és lelkes helyi közreműködők, önkéntesek a Bimbó úton, mintegy 120, a környéken őshonos növény felhasználásával hoztak létre egy apró kis közösségi erdőt. A kerületben nem ez az első ilyen kezdeményezés, tavaly novemberben a Zsigmond tér lakói kaptak egy egészen kicsi, 13 négyzetméteres ültetvényt. A villamosmegállóhoz közeli, fakorláttal körülvett, zsebkendőnyi területen 52 növény, köztük mezei juhar, csíkos kecskerágó, virágos kőris, közönséges fagyal és vadalma verseng a tápanyagért, fényért. Jelenleg egy méter körüli magasságnál tart az erdő, de remélhetőleg jövő nyárra már érezhető enyhülést nyújt a nyári forróságban. Nem messze innen, az óbudai Táborhegyen, a Perényi úthoz közel is találunk Miyawaki-erdőt, amelyet önkéntesek 2021 decemberében ültettek.
A főváros legrégebbi mini erdőjét a Tabánban, a Krisztina körúthoz közel találjuk. Létrejöttét a 2021-ben 120 éves Richter Gyógyszergyár támogatta 120 – a Tabánban őshonos fa – elültetésével. Az egykori csemeték mára „dzsungelt” alkotnak, a fajgazdagságnak köszönhetően negyvenszer annyi szén-dioxidot képes elnyelni, mint azok az erdők, ahová csak egyféle fajt telepítettek. De nemcsak a szén-dioxidot, a nagyváros zaját is elnyeli. Úgy tűnik, a közeli villamos robogása és az autóforgalom dübörgése sem jut el a „dzsungel” közepébe, ahonnan folyamatos madárcsicsergés hallatszik. Barkócaberkenye, gyertyán, vadkörte, vénic szil, kocsánytalan tölgy, csíkos kecskerágó, egybibés galagonya, mezei- és korai juhar – csak néhányan a budai hegyekben őshonos fajok közül, amelyek itt újra otthonra leltek, vegyszerek, műtrágya használata nélkül.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2023/24. számában, a Budai Hang mellékletben jelent meg, június 16-án..
