Szinte teljesen elbontották a budai Duna-part meghatározó épületét, a Radetzky-laktanyát, és számos sorstársa akad a fővárosban. A kormány nagyvonalúan kezeli a műemléki védelmet, vagy ha kell, kiemeltté nyilvánítja a beruházást, jelentősen megkönnyítve az ingatlanfejlesztők dolgát a kulturális örökség eltüntetésében.
Egy falakból és ablakrésekből álló épületdarab a Bem tér felé, és két annál is kisebb faldarab a mellékutcákban – jelenleg egy erősen megtépázott Patyomkin-díszletre emlékeztet a budai Duna-part meghatározó épülete, a Radetzky-laktanya. Pontosabban az egykori Radetzky-laktanya hűlt helye: a díszletfal mögött puszta telek, munkagépek, némi építési törmelék és a magányos fal.
A szinte teljes bontást látva különös bele gondolni, hogy 2011-ben még miniszteri rendelettel műemléki védelemre érdemesnek ítélték az épületet – ami elvben lehetetlenné tette, hogy szinte teljesen visszabontsák. Hogy nyolc év alatt mi változott, vagyis hogy 2011- ben miért tartották műemléknek az egykori laktanyát, és 2019-ben miért nem, arra a mai napig nem kaptunk magyarázatot a kormánytól.
A Bem téri épület története 1840-ig nyúlik vissza: a területen akkor emeltek egy klaszszicista stílusú gabonatárolót, amelyet 1897- ben Benedicty József tervei alapján bővítettek kaszárnyává, ekkor kapta a Radetzky-laktanya nevet. Szerepet játszott az 1848-as és az 1956-os forradalomban, beköltözött ide a Gestapo, majd a nyilaskeresztes párt és később az ÁVH, illetve a Munkásőrség is. A ház az átalakítások dacára lebontásáig őrizte kora építészeti sajátosságait.
A hivatalos, már 2018 után készült minisztériumi értékvizsgálat eredménye szerint „fizikai állapota romló, de jelen pillanatban állaga, szerkezetei felújíthatóak”, vagyis a bontása nem volt szükségszerű. Az értékvizsgálatot a Lechner Tudásközpont, a Miniszterelnökség építészeti, építésügyi, ingatlan-nyilvántartási és térinformatikai szakmai háttérintézménye végezte – csakhogy nem a miniszter döntését megelőzően, hanem már a műemléki védettség megszüntetése után. A tudásközpont arra a következtetésre jutott, hogy az épület „egyedi műemléki védettsége nem feltétlenül indokolt, de mint a dunai panoráma meghatározó elemét, az épület tömegét és homlokzatait feltétlenül megtartásra javasolják”. Nem mellékesen a szakemberek a vizsgálat kiegészítését javasolták, mielőtt bármilyen beavatkozás történik, mert a helyszíni szemle során „nem volt mód az épület teljes körű szemrevételezésére”. Hogy ez elkészült-e, arról a Budai Hang birtokába került értékvizsgálati dokumentáció nem árulkodik.
A Radetzky-laktanya ügye nem csak az épület sorsa miatt lehet érdekes, hanem azért is, mert beleillik a kormányzat műemléki politikájába. Fideszes politikusok világosan fogalmaztak azzal kapcsolatban, hogy miért engedélyez a kormány hasonló beruházásokat: mert így az épületek hasznosítása lényegesen gördülékenyebb lehet. – A Radetzky-laktanya esetében az új terv „lehetőséget biztosít a felújítás és hasznosítás ösztönzésére, felszámolódhat a közel tíz éve tartó állagromlást eredményező állapot”, és az 50–60 milliárdos beruházás érdekében áll Budapestnek – fogalmazott a Radetzky-laktanyával kapcsolatos kritikákra Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter.
Hasonló érvekkel indokolta L. Simon László országgyűlési képviselő a műemléki törvény 2020-ban elfogadott módosítását. A törvény új műemléki kategóriákat vezetett be, ezenkívül előirányozta szinte az összes műemlék besorolásának felülvizsgálatát. Ez alapján a magyarországi műemlékek nagy része alacsonyabb besorolásba kerülhet, és velük kapcsolatban a korábbinál jelentősebb átalakításokat engedélyezhet a hatóság a jövőben. A II. és III. örökségvédelmi kategóriába tartozó műemlékek – vagyis a magyar műemlékek nagy része – a jövőben nem feltétlenül teljes egészében lesznek védettek. A törvénymódosítás lehetőséget ad arra, hogy csak egyes, konkrétan meghatározott elemeikre, a „nevesített műemléki értékekre” terjedjen ki az állam jogi védelme. Erről egy értékvizsgálat során döntenek. A cél itt is a hasznosítás megkönnyítése, erről beszélt a törvény parlamenti vitája során L. Simon László. Elmondása szerint a tulajdonosok gyakran forráshiány miatt nem képesek szakszerűen rehabilitálni egy-egy műemlékeket, ezért kormány „időszerűnek tartja a felújítási szabályok lazítását”, mert „a korszerű építészeti átalakításoknak teret kell hagyni”.
A Radetzky-laktanya (Fotó: Végh László/Magyar Hang)
Fotó: Végh László
A műemléki besorolás már a törvény hatályba lépése előtt is képlékenynek bizonyult olyan esetekben, amikor beruházói érdekek jelentek meg a láthatáron – ez volt a helyzet a Radetzky-laktanya esetében is. Az épület kálváriája még 2010-ben, nem sokkal a kormányváltás előtt kezdődött. Ekkor egy olyan építési engedélyt adott ki az akkori Kulturális és Örökségvédelmi Hivatal, amely lehetővé tette a jelentős átalakítást, annak ellenére, hogy a műemlékké nyilvánítás akkor már folyamatban volt, így jog szerint az egykori kaszárnyát az eljárás végéig megillette volna a teljes védelem. A bontást meglehetősen későn, 2016-ban kezdte meg az akkori beruházó, a szlovákiai hátterű HB Reavis ingatlanbefektető. A civilek és a műemlékvédők felháborodása, valamint a 2017-ben született jogerős bírósági ítélet – amely megállapította az épület műemléki védettségét – után a cég végül kihátrált a projektből, és eladta a kormánypárti kötődésű Garancsi István érdekeltségébe tartozó Market Zrt.-nek.
Ezt követően döntött úgy a Miniszterelnökséget vezető miniszter, hogy nem indokolt a Radetzky-laktanya védettsége, így az átalakítási tilalom már nem állt a kormányközeli befektető útjában – időközben a Kúria hatályon kívül helyezte a bíróság korábbi döntését. Tordai Bence, a Párbeszéd országgyűlési képviselője az Alkotmánybírósághoz fordult az ügyben, és idén januárban közölte, hogy a legfőbb bírói testület befogadta a beadványát. A képviselő álláspontja szerint alaptörvény-ellenes volt a védettség megszüntetése.
A beruházó által nyilvánosságra hozott tervek alapján az épület Duna felőli látképe megőrizheti eredeti formáját. A bontást elindító HB Reavis tervei még a dunai oldal látványában is óriási változásokat irányoztak elő. A korábbi átalakítás ellen tiltakozó civil szervezet, az időközben már állami támogatásban részesülő Magyar Patrióták Szövetsége is a régi épülethez jobban hasonlító látvány miatt döntött úgy, hogy elfogadható kompromisszumként üdvözli az új terveket. A Radetzky-laktanyáéhoz hasonlóan alakult a közelmúltban az Üllői út egyik jelentős műemléke, a Heinrich-udvar sorsa is. A műemléki védettséget az épület egy részére vonatkozóan itt is megszüntette a miniszter, ami lehetővé tette az átalakítást, és akár a bontást is. További hasonlóság, hogy a Heinrich -udvar esetében is „nemzetgazdasági szempontból kiemelt üggyé” nyilvánították a beruházást.
A nemzetgazdaságilag kiemelt minősítés azzal jár, hogy a beruházónak nem kell figyelembe vennie a kerületi építési szabályzatot, és a településképi eljárást sem szükséges lefolytatni. Ezért hiába nem értett egyet a Radetzky-laktanya átalakításával a II. kerület önkormányzata, az engedélyezést tekintve nem maradt mozgástere, miközben a lakosságot közvetlenül érinti a fejlesztés. Nemcsak a környék képét meghatározó műemlék épsége miatt, hanem azért is, mert a forgalomszervezés, parkolás és zajterhelés szempontjából sem mindegy, hogy pontosan mi épül a lakóhelyük közelében. Az önkormányzatnak ennek ellenére a nyilvánosan is elérhető adatokon túl nincsenek információi az építési tevékenységről, a tervdokumentáció tartalmát sem ismerhetik – közölte érdeklődésünkre a II. kerületi önkormányzat.
Mint írták: már korábban betekintést kértek az ingatlant érintő eljárások irataiba, és két alkalommal is indítványozták a fővárosi kormányhivatalnál, hogy állapítsa meg az önkormányzat ügyféli jogállását, vagyis hogy az önkormányzat olyan szereplő, amelynek jogát vagy jogos érdekét érinti az ügy – ez esetben ugyanis több lehetősége lett volna a tájékozódásra. A kormányhivatal azonban mindkét kérelmet elutasította. Jelenleg a zajterhelés ügyében intézkedhet csupán az önkormányzat, mivel ezt nem érinti a kiemelt beruházássá nyilvánítás. A zajhatárérték megállapítását el is végezték, s bár kivitelező túllépési kérelmet nyújtott be, a hivatal elutasított azt. A beruházó nem fellebbezett, zajterhelés miatt azonban egyelőre nem érkezett lakossági panasz.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2021/25. számában jelent meg június 18-án, a Budai Hang mellékletben.
