Keserű pillanat lesz. Bambulunk a laptop előtt, netalán épp a Facebookot böngésszük a telefonon, s egyszerre elibénk penderül valami tudományos területen tevékenykedő ismerősünk Berlinben, Brüsszelben, Svédben vagy az Amerikai Egyesült Államokban kelt bejegyzése, miszerint épp ma kettő (három, négy, öt, akármennyi, ez itt most mindegy) esztendeje szántották be a Magyar Tudományos Akadémiát, miközben a sírt, hol intézmény süllyedt el, mi magunk vettük körül, s a szemekben persze gyászkönny ült. És a jogosnak tűnő kérdés: hogy történhetett ez meg? Hogyhogy hogy? Hát csak úgy megtörtént.
Jövőbeni mi magunk azonban kicsit igazságtalan lesz jelen valónkkal, mert nem csak úgy megtörténik az MTA bedarálása, igenis van ellenállás, akadnak tiltakozó hangok, és még az is lehet, hogy kisebb demonstrációnyi tudósi nekikeseredés is egybegyűlik, hogy aztán minden végbemenjen a kormány szándékai szerint.
Orosz Ferenc: Bohócot csináltak az Akadémiából | Magyar Hang
Nem tetszik a kormánynak, hogy a tudomány terén még nem ő mondja meg, mit és hogyan kell csinálni – mondja a Fidesz 66-os számú tagkönyvének tulajdonosa. Interjú.
Az ügy ugyanis mindenekelőtt bonyolult. Még ha a végletekig lebutítjuk, akkor is olyan macerás egyenletet kapunk, amit képtelenség gundeles hatékonysággal teríteni. Képzeld már, mi van ezekkel a kutatóintézetekkel! (Huhh, a bevezető is mennyire rémes.)
Eddig kaptak 100 egységnyi lóvét, amit az agyasok elosztottak legjobb belátásuk szerint, erre a kormány azt mondja, hogy ha már ő adja a pénzt, persze nem is ő adja, hiszen ez a miénk, az adófizetők pénze, a kabinet csupán az elosztásának módjáról dönthet (igen-igen, már erősen lanyhul a kerítésre támaszkodó szomszéd figyelme), szóval Orbánék azt mondják, hogy itt van továbbra is a százegységnyi javadalom, ám minden kutatóintézet küzdjön meg a korábban neki járó részért, legyen verseny, de úgy, hogy senki sem tudja, ki vagy kik és milyen alapon döntenek a pénzpályázatok sorsáról, ja, és közben apró nehezítésként az MTA-n kívüli mások is rástartolhatnak ugyanezen támogatásokra, mert így még izgalmasabb a vetélkedés, bár az mondjuk nem túl korrekt, hogy ezeknek a másoknak mindez pluszbevételt jelenthet, mivel az adminisztráció az ő alaptámogatásukat nem piszkálja, ezzel szemben az akadémista intézetek akár nulla forintos évi költségvetést is összehozhatnak az ismeretlen szempontú pályázatokon. (Jól van, szomszéd, aztat mondjad meg, hogy mit iszol, bár neked tán már nem is kéne.)
A hazahívott kutatók is követelik az MTA lerohanásának megállítását | Magyar Hang
A Lendület-program 91 kutatója levélben kereste meg Orbán Viktor miniszterelnököt.
Lássuk be, ezt a missziót igencsak nehéz lenne zászlóra tűzve sikerre vinni abban a roncstársadalomban, ahol egyetlen darab, a multinacionális autógyártó ellenében lefolytatott eredményes sztrájk jelenti a polgáriasodás felé vezető alagút végén talán pislákoló fényecskét.
Ráadásul volt már efféle, a nagy CEU-tüntetésen 80–100 ezres közönség skandálta, hogy „szabad ország, szabad egyetem”, ami bizonyos szempontból bejött, mert Bécs, ugye, de nyilván nem ezt a lovat akarta az önnön méretétől pillanatokra elérzékenyült tömeg.
Egyébként nem is erről akartam írni, hanem a Széchenyi-díjas gépészmérnök egyetemi tanárról, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjáról, Palkovics László innovációs és technológiai miniszterről, aki az MTA rendes tagjaként (ez picit vicces) idézőjel tárgyal idézőjel az Akadémiával. De nem tudok róla mit írni, mert nincs mit, sejtem, hogy működik ez, emberünk leteszi a minisztériumi lantot, most egy ilyen haveri körben megvalósuló meló utáni levezető iszogatást nem igazán tudok elképzelni, hazamegy, kedvenc foteljába süpped, fejben végigfut a napján és nyugtázza, hogy hasznos volt, no, meg hatékony, ráadásul jó célt szolgált, majd belátják ők is, az a bizonyos utókor.
Itt már mindenki komcsi? | Magyar Hang
Izmozás helyett a célokat, a valós elvárásokat kellene meghatározni, nem pedig orosz rulettet játszatni a teljes akadémiai közösséggel.
Ugyanezekben a pillanatokban egy hasonszőrű karosszékben hasonlókon elmélkedik Áder János, Polt Péter, Handó Tünde, Patyi András, a teljes Médiatanács, s a polgári magaslatokból csak úgy árad a meg nem értettség fénye ránk.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/6. számában jelent meg, 2019. február 8-án.
Hetilapunkat megtalálja az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy miről olvashat még a 2019/6. Magyar Hangban? Itt megnézheti.
