Tíz éve küzd az államadóssággal Orbán Viktor, aki – mint Varga Judit igazságügyi miniszter emlékeztetett a minap – november 30-a óta a leghosszabb ideig hivatalban lévő magyar kormányfő. Orbán még 2011-ben úgy fogalmazott, hogy az államadósság nem közgazdasági probléma, hanem egy ellenség, amelyet ha nem győznek le, „az ellenség győz le minket”. Ám ha összevetjük az MSZP–SZDSZ kormányzás nyolc esztendejét a Fidesz–KDNP elmúlt tíz évével, azt kell látnunk, hogy különböző úton-módon, de pont ugyanoda jutott mindkét kurzus.
Míg a 2002-es kormányváltáskor a nemzeti össztermék 53 százaléka alatt volt az államadósság mértéke, 2010-re ezt 81 százalék körüli szintre növelték a szocialista kormányok. Innen aztán lassú javulás indult, ez év elejére 70 százalék alá (március végén 65,74 százalékra) mérséklődött az államadósság bruttó hazai termékhez (GDP) mért aránya. A koronavírus-válság miatt azonban a mutató újra nagyot fog ugrani, akár a GDP 77-78 százalékára is emelkedhet. Ez több, mint 10 százalékpontos emelkedést jelent a 2019 év végi 65,41 százalék után, és még nem is látjuk a végét – sem a krízisnek, sem az adósságnövekedésnek. A száz éve nem látott járvány több esztendővel visszaforgatta az idő kerekét az adósság elleni harcban, s mivel a szocialisták is hasonló léptékű nemzetközi pénzügyi válsággal néztek szembe 2008-ban, a két korszak összehasonlítása megállja a helyét. Mindkét kurzusnak kijutott a jóból és a rosszból is.
Miután Orbán Viktor az egyetlen, aki elmondhatja, hogy a rendszerváltás elmúlt harminc évének közel felében ő volt a miniszterelnök, s ennek jó részét kétharmados kormányzás mellett töltötte, lényegében rajta múlt az adósság elleni harc sikere. – Hogy ez miért nem sikerült, annak magyarázatához vissza kell menni az időben, egészen 1990-ig – fejtegette a Magyar Hangnak Bod Péter Ákos közgazdász. Hazánk számára óriási sokkot jelentett a Kádár-rendszer túlfogyasztása, a hibás jegybanki döntések és az árfolyamveszteségek miatt a nyakába szakadó nagy államadósság (1973 és 1989 között a bruttó adósság 2 milliárdról 20 milliárd dollár fölé ugrott). Akkor azt lehetett gondolni, a magyar politikusok egy életre megtanulták, hogy így eladósodni nem szabad. Úgy tűnik azonban, hogy a politikai elit nem okult a kilencvenes évek leckéjéből, miközben az éretlen társadalom mindig elfogadja a választási években a pénzszórási ígéreteket, és újra meg újra besétál a csapdába. A második Orbán-kormány 80 százalék körüli GDP-arányos adósságrátával vette át a kormányrudat. A Kiszámoló.hu számításai szerint ha a közel 3 ezer milliárd forintnyi magánnyugdíjpénztári pénzeket és a jobb gazdasági környezetben alacsonyabb kamatok miatti megtakarítást kizárólag az államadósság csökkentésére költötték volna, tíz év alatt megfelezhették volna az adósságot. Ám inkább másra költötték.
– Úgy látom, Orbán Viktornak két lelke van: egyfelől nem szereti a deficitet és az eladósodást, főleg, ha emiatt a külső befektetők vagy az Európai Unió „belekotyog” a dolgaiba és rákérdez. Elvben szereti a rendet is, és rendszeres időközönként elmondja, hogy legközelebb tényleg nullás költségvetésünk lesz (amikor nem költ többet az állam, mint amennyi pénzt beszed). A másik énje viszont a populistáé, aki szeret adni – szögezte le az akadémikus. A kormány az utóbbi időben minden év végén kiszórt több százmilliárd forintot, hogy teljesülni tudjon a tervezett hiány. Tavaly decemberben is komoly költekezésbe fogott a két ünnep között. A 2019-es költségvetés tényleges alakulását megmutató zárszámadáskor derült ki, hogy a bevétel több mint 2000 milliárd forinttal haladta meg a tervezettet, ám, ahogy korábban is, a kormány gondosan elverte a talált pénzt, nehogy véletlenül pluszos legyen a költségvetés. Ilyenkor hullik pénzeső a különféle a sport- és egyházi szervezetekre, beleértve a külhoniakat is. De jut a kedvenc popzenésznek vagy a szűkebb körnek is.
– Orbánnál hol az egyik, hol a másik én kerekedik felül, és miután nincs markáns pénzügyminiszter vagy valódi ellenőrző szerv, amely független emberekből állna, nincs senki, aki lefogná a kezét – ecsetelte a helyzetet a volt jegybankelnök. Ha lehet választani a nullás költségvetés és a deficit között, akkor mindig az utóbbi győz, így viszont válság idején megint hízni kezdett az adósságráta. Ami már csak azért is szomorú, mert csak a 2014-2020-as költségvetési ciklusban több csatornán keresztül 39 milliárd eurónyi EU-támogatás érkezett az országba. – Ebben a ragyogó időszakban nyugodtan meg lehetett volna csinálni – bármilyen megszorítás nélkül – a nullás költségvetést, és akkor most jelentős tartalék mellett ért volna minket utol az újabb krízis, így nem kellene eladósodni, újabb devizahiteleket felvenni – vélekedett a közgazdász. Igaz, hogy a szocialisták látványosan elpazarolták a pénzt, de az Orbán-kormány is minden évben többet költött, például dübörgő beruházásokra, mint amennyi bevétele volt – ezért nem lett semmi sem az államadósság csökkentéséből.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2020/50. számában jelent meg december 11-én.
Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában! És hogy mit talál még a 2020/50. számban? Itt megnézheti!
