Örömteli ugyan, hogy a szlovének után a horvát devizahitelesek számára is megnyílt a lehetőség, hogy megszabaduljanak az igazságtalanul nyakukba varrt árfolyamkockázat terheitől, de tudni kell, hogy hazánkban alapvetően más a helyzet. Az említett országokban ugyanis a bíróság mondta ki, hogy nem volt megfelelő az ügyfelek tájékoztatása a devizahitel veszélyeiről, ezért a szerződés semmis, így az eredeti állapotot kell visszaállítani, azaz kamatok és árfolyamveszteség nélkül, kizárólag a felvett összeget kell visszafizetni. Vagyis ezen államokban az ország vezetésének semmi szerepe nem volt a döntésekben, nem volt érdekelt annak kimenetelében – nyilatkozta a Magyar Hangnak a Bankcsapda Egyesület elnöke.
Falus Zsolt arról is beszélt, hogy ezzel szemben a magyar államnak választási ciklusokon átívelő felelőssége van abban, hogy az éppen aktuális kormány és jegybanki vezetés húzott hasznot a gyenge forintól. Tehát nem az a legnagyobb gond, hogy 2001-ben az első Orbán-kormány lehetővé tette, hogy devizában adósodhassunk el, hanem az, hogy – miután tömegével vettek föl devizahitelt az ügyfelek – a kormány és a jegybank vezetése sem tett semmit a forint gyengülése ellen, pedig az már 2009 elején elkezdődött.
Az elnök érthetőnek tartja ezt a magatartást is, hiszen a forintgyengülés legnagyobb nyertese az állam, illetve a Magyar Nemzeti Bank (MNB). A magyar állam ugyanis az országba euróban érkező támogatásokon ezermilliárdokat rak zsebre – köszönhető ez a gyenge forintnak. A jegybank pedig az évekkel korábban olcsón felvásárolt devizát forintra váltva ismét csak hatalmas pluszhoz jut. Mindennek az árát, vagyis az árfolyamveszteség okozta több ezermilliárd forintos törlesztőrészlet-emelkedést viszont a devizahitelesek nyakába varrták.
Valódi megmentésre akkor kerülhetett volna sor – hívta fel a figyelmet a szakember –, ha időben, követlenül a válság kitörése után történt volna a végül 2014 végén megvalósult forintosítás. Akkor, amikor még nem gyengült meg túlságosan a magyar fizetőeszköz.
Devizahitel: úgy meg lettünk mentve, hogy a fal adta a másikat
A magyar kormány minden terhet az állampolgáraira hárított a bankokkal szemben, miközben állítólag épp heroikus szabadságharcot vívott a gonosz pénzintézetek ellen.
Az elnök szavait erősítik a Nemzetközi Valutaalappal (IMF) 2008-ban kötött kölcsönszerződésben foglaltak is. A hitelre azért volt szükség, mert a szocialista kormányok hibás gazdaságpolitikája és a világválság hatására egyik pillanatról a másikra szinte teljesen fizetésképtelenné vált a magyar állam.
A megállapodásban egyebek mellett az is szerepelt, hogy forintra váltják a devizahiteleket, illetve hogy a törlesztőrészlet-emelkedés 60 százalékát átvállalja a magyar állam.
Ezek a soha nem teljesített ígéretek valódi segítséget jelentettek volna, hiszen még időben, a további jelentős forintgyengülés előtt mentesítette volna részben vagy egészben az adósokat az árfolyamromlás terheitől.
Kétségtelen ugyanakkor, hogy a 2010-ben hivatalba lépett kormány – bár nem teljesítette a korábbi kabinet vállalásait – legalább valamiféle kompenzációt nyújtott azzal, hogy az egyoldalú kamatemelések, valamint az árfolyamrés alkalmazása miatt a bankok által jogalap nélkül követelt befizetéseket visszafizettette a pénzintézetekkel. Ez persze csak csepp volt a tengerben, mint ahogy azon devizahitel-mentőcsomagok hatása is, amelyekből többet is elindított a kormány.
Elvesztette jogállam jellegét...
A 2010 óta erős felhatalmazással rendelkező politikai hatalom mindent megtett azért, hogy úgy tűnjön, foglalkozik a devizahitelesek problémájával..
– Az alapvető problémát azonban a 2010 utáni (Orbán-) kormányok sem oldották meg. Vagyis a forintgyengítő gazdaságpolitika miatt folyamatosan emelkedő törlesztőrészletek problémájára nem akart megoldást találni a hatalom. Miért is tette volna? A gyenge forint jó volt a gazdaságnak, jó volt a kormánynak, ezermilliárdokat tett el, s ugyanezen okból jó volt a jegybanknak is – fejtegette a lényeget Falus Zsolt. – A gond csak az, hogy elmaradt az időben történő forintosítás, emiatt mindennek az árát a devizahiteleseknek kellett megfizetniük a megemelkedett törlesztőrészletekben. Az pedig csak a hab a tortán – ahogy korábban a Magyar Nemzet beszámolt róla –, hogy egy belső tanácskozáson a devizahiteles-perekben ítélkező bírókat eligazították: ne nagyon nyerjenek a devizahitelesek.
A bajban lévőknek ugyanakkor valamiféle reményt adhat, hogy az Európai Unió Bíróságának (EUB) főtanácsnoka szerint a nemzeti bíróságok vizsgálhatják, hogy tisztességtelenek-e azok a szerződések, ahol nem hívták fel elég világosan az adós figyelmét a devizahitelezés veszélyeire. Kérdés, miként dönt végül az EUB, és alkalmazzák-e a magyar bíróságok – úgy, mint a szomszédban tették a minap.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 11. számában jelent meg, 2018. július 27-én. Hetilapunkat keresse az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy miről olvashat még a 11. számban? Itt megnézheti. Hozzászólna? Várjuk Facebook-oldalunkon.
