A kommunista Mikulástól a tervgazdálkodás alapszervéig
1953-as Télapó ünnepség feltehetően a Cipőbolt Kiskereskedelmi Vállalatnál (Fotó: Fortepan/Hámori Gyula)

Egy kép anatómiája: ezúttal egy 1953-as vállalati télapó ünnepségről készült fényképet vizsgáltunk meg tüzetesebben.

A kommunista Mikulás

„A Mikulás tetézett puttonyával / mindig csak gazdag házak közt barangolt, / vitt csokoládét, mandulát és mézet / s még virgácsa is cukros színarany volt. / A jó gyerek, hogy étvágyát ne rontsa / ebéd után ette a cukorcsizmát, / és korcsolyát kapott, hogy ügyesítse / zenés jégpályán a lába izmát. / Más jó gyerekek nem kaphattak csizmát / se cukorból, se bőrből mostanáig. / Hagymát ettek és rongybatekert talppal / jeges úton mentek az iskoláig. / De most a munkás értük áll a géphez / hogy ruhát adjon s cipőt víg futásra, / és tanulásra, meseszóra könyvet – / így jő a nép új, piros Mikulása!” A fordulat évében, 1948-ban ezzel az Új Mikulás című verssel a címlapján jelent meg a Friss Újság december 5-ei száma, a hozzá készített illusztráción még egy Szent Miklós püspökre emlékeztető figura figyelte titokban az ablakon át az öntudatos munkáscsalád boldogságát.

Eucharisztikus kongresszus: a németek csak illegálisan jöhettek 1938-ban
Pethő Tibor

Eucharisztikus kongresszus: a németek csak illegálisan jöhettek 1938-ban

Egy kép anatómiája: hogy került egy bankár a főpapok mellé és hogy lett „békefejedelem” a hercegprímás egykori titkára?

Az ötvenes évek azonban a Mikulást is elsodorta, a kommunista politika vallásellenes ideológiája nyomán innentől kezdve a szovjet mintára megalkotott Télapó látogatta a gyerekeket. A Télapó elnevezés az orosz Gyed Moroz, vagyis Fagy apó név tükörfordításából ered, de már a Rákosi-korszak előtt, a két világháború közötti időszakban is használták itthon ezt a kifejezést. A képen látható, szovjet ikonológiára fazonírozott Télapó-ábrázolás egyszerre idézi Lenin és Sztálin arcvonásait, de a Cipőbolt Kiskereskedelmi Vállalat dolgozóinak gyerekeit és a furcsa farsangi kavalkádhoz csatlakozó porontyok lelkesedését ez nyilván nem vetette vissza. Ezeken a tejeskávéval és cukros brióssal kísért ünnepi uzsonnákon – mielőtt az ősz szakállú, busa szemöldökű jóságos Télapó nagy könyve segítségével a gyerekek fejére olvasta jó és rossz tulajdonságaikat, és kiosztotta csokoládés csomagjait –, a gyerekek verses műsorral szórakoztatták az egybegyűlt szülőket.

Gyerekvállalás az ötvenes években

A „szovjetizálás” az élet minden területére kihatott, így a gyermekek életét is alapvetően befolyásolta. A nőknek már nemcsak családanyaként, de a sztahanovista mozgalom élmunkásaként is helyt kellett állniuk. Nekik nem adatott meg a három éves szülési szabadság, a gyerek érkezése után röviddel újra dolgozniuk kellett, így a kicsiket a gyárak, vállalatok bölcsődei, óvodai gondozói nevelték. A több műszakban dolgozó anyák sokszor az egész munkahétre az idegenekre hagyták gyermeküket.

Amikor nyilaskeresztesek vonultak a Szent György téren
Pethő Tibor

Amikor nyilaskeresztesek vonultak a Szent György téren

Egy kép anatómiája: ezúttal a pusztító nyilas uralom első perceiről készült képet elemezzük. Mi lett a szereplők és a helyszínek sorsa?

A tágabban értelmezett (1950–1956) Ratkó-korszak kellős közepén készült ez a felvétel, abban az évben, amikor megjelent az anya- és gyermekvédelem továbbfejlesztéséről szóló minisztertanácsi határozat. Rákosi Mátyás komolyan véve a szocializmus népesedési törvényében lefektetett célokat, minél hamarabb minél több gyereket szeretett volna az országnak. A Ratkó Anna népjóléti és egészségügyi miniszter nevével fémjelzett hivatalos családpolitika a születésszám növelése érdekében tiltotta az abortuszt, és bevezette a gyermektelenségi adót. De a rendelet igyekezett különböző eszközökkel segíteni is a gyermekvállalást: meghosszabbították a szülési szabadságot, felemelték a családi pótlék összegét, az újszülöttek ingyenes babakelengyét kaptak, terhességi és gyermekágyi segélyt, anyasági segélyt osztottak, a hét vagy több gyermekkel bíró családok pedig pénzjutalomban részesültek. Elrendelték a bölcsődei férőhelyek számának növelését, szükség esetén vándor és idénybölcsődéket létesítettek. Az a mai napig vitatott, hogy csupán a tiltott magzatelhajtás vezetett a születésszámok kiugrásához, vagy inkább a sikeres agitáció nyomán vállaltak több gyermeket a családok az újjáépülő országban.

A tervgazdálkodás alapszerve a szocialista vállalat

Öt évvel a kép készülte előtt foglalták rendeletbe a száznál több dolgozót foglalkoztató vállalatok államosítását. A Magyar Kommunista Párt gazdasági kérdésekben illetékes főtitkárhelyettese, Gerő Ernő által a legnagyobb titokban megtervezett akció a gyáripar 90 százalékát, 594 vállalatot és hozzávetőleg 160 ezer munkást érintett. Az államosításra kijelölt cégek megbízott vezetőit 1948. március 25-én, pénteken délután 4 órára távirati úton rendelték be a Vasas Szakszervezet budapesti székházába, de az összejövetel célját nem osztották meg velük. A megnyitóbeszédet a szociáldemokrata Szakasits Árpád tartotta, aki ekkor a kormányban miniszterelnök-helyettesi és ideiglenes iparügyi miniszteri pozíciót is betöltött. Őt követte Gerő Ernő, aki bejelentette, hogy az egybegyűltek feladata az államosítás végrehajtása, ők lesznek az államosított vállalatok új vezetői.

Eltakart barikád és egy három számot megélt újság születése
Pethő Tibor

Eltakart barikád és egy három számot megélt újság születése

Egy 1956. október 30-i körtéri fotó Egy kép anatómiája című rovatunkban. A forradalom nemcsak győzött, de úgy tűnt ezen a napon fenn a Parlamentben, de talán lenn az utcán is, hogy a Szovjetunió is elfogadta a kialakult helyzetet.

A kinevezettek többsége fizikai munkás volt, akik soha nem jártak az irányításuk alá kerülő gyárban. 1949 végére már a tíz munkásnál többet foglalkoztató és a külföldi tulajdonban lévő üzemek is állami tulajdonba kerültek. A nemzeti vagyon újraelosztásával, a magánipar teljes felszámolásával – a mezőgazdaságot kivéve – megszűnt a piacgazdaság rendszere, a szovjet tervgazdálkodás alapszerve a szocialista vállalat lett. Szovjet mintákra támaszkodva profilírozták a vállalatokat, így egy adott gyártási ágban lehetőség szerint csak egy, esetleg két üzem működhetett, melyek kizárólag egy adott termék gyártásával foglalkozhattak.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2021/49. számában, az Időgép történelmi mellékletben jelent meg december 3-án.