Eltakart barikád és egy három számot megélt újság születése

Eltakart barikád és egy három számot megélt újság születése

Fotó: Fortepan/Klausz Ádám

Támogassa a Magyar Hangot!

Legyen Ön is előfizetőnk, rendelje házhoz a Magyar Hangot! Ha más módon támogatná a lapot ebben a nehéz helyzetben, azt is megteheti (PayPal és bankkártya is)! Köszönjük! ELŐFIZETEK

 

 

 

Egy 1956. október 30-i körtéri fotó Egy kép anatómiája című rovatunkban. A forradalom nemcsak győzött, de úgy tűnt ezen a napon fenn a Parlamentben, de talán lenn az utcán is, hogy a Szovjetunió is elfogadta a kialakult helyzetet. Beleegyezett abba, hogy békés úton rendezze azt a többpártrendszer visszaállításával a Nagy Imre vezette, hamarosan koalícióssá átalakuló kormány.

Ciszterci rendház

A körtérhez közeli, Villányi úti ciszterci templom és gimnázium megtervezésére az 1920-as évek közepén a hazai neobarokk legelismertebb mestere, Wälder Gyula kapott megbízást. Az építész megszerette a környéket és 1928-29-ben a Himfy utca 9.-ben elkészült szintén neobarokk, a gimnáziumra (és méreteiben a szintén általa tervezett szófiai magyar követségre is) emlékeztető villája. 1944-es haláláig Wälder Gyula lakott itt, majd a ciszterciek vették meg az épületet, addig ugyanis ideiglenes rendházuk volt csupán a gyalog 10–15 percnyire lévő Ibrahim utcában. A rendházat eredetileg Wälder a Szent Imre-templom másik oldalára gondolta el, a háború miatt azonban a kivitelezés elmaradt. (A telekre az 1960-as években végül az MSZMP Politikai Főiskolájának ma is álló fehér épületét húzták fel.)

A háborút követően a ciszterciek megvették a Wälder-villát, és itt rendezték be a rendházat. A gimnáziumot 1948-ban államosították, a rend működését 1950-ben betiltották, a házba pedig 1952-ben anyavédelmi intézet költözött, ami a belső terek jelentős átszabásával járt. A ciszterciek a rendszerváltozás után kapták vissza az épületet.

Körtéri házak

A tömeg eltakarja a téren áthúzódó, macskakövekből emelt barikádot (csak néhány bazaltkockát láthatunk), és a falakra ragasztott, házi készítésű plakátokat. Harc ekkor napok óta (és még napokig) nem volt Budán. A béke illúziója azonban hamar eloszlott: a november 4-én Budapestet megtámadó szovjet egységek kemény harcokat vívtak a körtéri ellenállókkal. A képen jelölt ház első szomszédjában ma McDonald’s működik. Akkoriban népbüfé volt a helyén, itt rendezkedett be a felkelőcsoport.

A szovjet tankok november 6-án valószínűleg őket támadták, ám a szomszéd (a képen szintén nem látható) 2-es számú, neoromán és szecessziós jegyeket egyaránt hordozó épület, Detorna Alfonz és Fischer József (nem azonos a modernista építésszel) XX. század eleji alkotása kapott találatot; a baloldala bedőlt, a közepe pedig kiégett. Az 50-es évek végén gyorsan újjáépítették: a háznak a Szent Gellért térhez közelebbi oldalát meghagyták, a többit minimalista módon, más szintbeosztással, egy emelet ráépítésével állították helyre. Érdemes besétálni az udvarára; a hibrid ház még többet elárul magáról.

Magyar Szabadság

A mindössze három számot megért újság születésének pillanatát láthatjuk. A forradalom idején a lapterjesztés összeomlott, alkalmi árusok kínálták a forgalmas utcákon az újságokat. Ezek száma a rövid életű sajtószabadság napjaiban rendkívüli módon megszaporodott. Október 25-én látott napvilágot az Obersovszky Gyula szerkesztette Igazság, majd 30-án a Dudás-csoport újságja a (Magyar) Függetlenség. November 1-jén a Népszava ismét a Szociáldemokrata Párt lapja lett, a belőle kiszakadó Népakarat pedig a szabad szakszervezeteké. Novembertől kezdve több pártlap is megjelent: a Kis Újság (FKGP), a Népszabadság (MSZMP), az Új Magyarország (Petőfi Párt), a polgári liberális irányzat orgánuma, a Magyar Világ. Külön napilapja lett a hadseregnek, a Magyar Honvéd, a Népsport pedig Magyar Népsporttá változott.

A régiek közül megmaradt az átalakított Magyar Nemzet. A Magyar Szabadságot a forradalomban résztvevő, korábban a Szabad Népnél dolgozó reformkommunisták – Lőcsei Pál, Gimes Miklós, Fekete Sándor – alapították, még az új kommunista lap, a Népszabadság megjelenése előtt. Az újság hamarosan baloldali koalíciós napilappá bővült, felelős szerkesztője ifjabb Veres Péter, a Nádasdi Péter néven alkotó író volt. A képen a férfi az újság hátsó oldalát olvassa; az ott szereplő legfontosabb hír, hogy Jugoszlávia vezetője, Tito támogató nyilatkozatot tett a forradalom jogosságát elismerő magyar kormány és pártvezetés mellett. A levél bizakodásra adhatott okot, akár a szovjet kormány nyilatkozata a szocialista országok egyenlőségéről, szuverenitásuk tiszteletben tartásáról, amelyről aznap a rádió is beszámolt.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2021/45. számában, az Időgép mellékletben jelent meg november 5-én.