Oroszok ott, oroszok itt

Ötéves évfordulóhoz érkezett, hogy Oroszország illegálisan annektálta a Krím-félszigetet, amely a második világháború után a legnagyobb erőszakos területi foglalás Európában. Az oroszok katonai fellépése a hidegháború újbóli attitűdjét elevenítette fel, és az el nem feledett cári külpolitikát, tovább növelve a nemzetközi bizalmatlanságot. Az orosz katonák mindenfajta azonosítójel nélkül hatoltak be a félszigetre, és foglalták el. Ezt a cselekedetet hiába próbálták később népszavazással legitimálni, mindenki számára egyértelművé vált, ez jogellenes lépés volt az oroszok részéről. Feltételezhető, az agresszív orosz külpolitika az ország belső dinamikájában rejlik. Valamint a 2008-as grúz háború óta Putyin elnök jelentős pénzeket fektetett be az orosz hadsereg korszerűsítésébe, felkészülve minden eshetőségre, az ország erejének megújítására.

A félsziget gyors elfoglalásával Vlagyimir Putyin jelentősen növelte a népszerűségét, és ezzel próbálja Oroszországot valódi nagyhatalomként bemutatni, elterelve a figyelmet a hazai stagnáló gazdaságról és más szociális problémákról. De persze feltételezhető, Moszkva érdeke, hogy a konfliktus akadályozza Ukrajna és az Európai Unió, valamint a NATO közötti kapcsolatok elmélyítését. Ennek minden esélye megvan, mert egy konfliktusokkal teli országgal senki nem akar szorosabb szövetségre lépni. Valamint Kijevnek hiányzik a politikai, gazdasági és katonai tőkéje ahhoz, hogy a félsziget visszatérését ki tudja kényszeríteni. Továbbá a nyugati világ a kivetett szankciókkal, úgy tűnik, belekényszerítheti Oroszországot egy orosz–kínai–iráni tengely létrejöttébe, ami igencsak veszélyes és elkerülendő lenne Európa számára.

Viszont a tavalyi orosz, gigantikus méretű Vosztok–2018 elnevezésű hadgyakorlat – amelyben kínai katonák is részt vettek – bizonyította, az orosz–kínai kapcsolatok újra felmelegedőben vannak, és ezzel Nyugaton már elég aggodalmat okoztak. Ez a kapcsolat főleg a 2014-es szankciók óta erősödik, mivel Putyin folyamatosan törekszik a kínai jóindulat megszerzésére. Ettől az időszaktól a kínai bankok és vállalatok több milliárd dollárt fektettek be az oroszországi vállalkozásokba, segítve az orosz gazdaságot.

Mindenesetre Oroszország a Krím-félsziget annektálásával, illetve a szíriai katonai jelenléttel bizonyította, képes nagy létszámú embert és felszerelést gyorsan és hatékonyan mozgatni a határon túl is. Látjuk, Oroszország politikai eszközei közé tartozik többek közt az instabilitás gerjesztése és – adott esetben, ennek kezelésére – a katonai fellépés. Ez ismert recept a hidegháborús időkből. Az orosz befolyásszerzés jelenlegi állása szerint nálunk tankok helyett gazdasági háló kivetésével, szövögetésével igyekszik szoros, elvághatatlan szálakat kötni. A politikai vezetők vajon ennek minden következményét figyelembe vették?

A Publicisztika rovatban megjelent írások nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/18. számában jelent meg, 2019. május 3-án.

Hetilapunkat megtalálja az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy miről olvashat még a 2019/18. Magyar Hangban? Itt megnézheti!