Balog Zoltán, a Magyarországi Református Egyház püspöke azzal magyarázta a kegyelmi botrányban játszott szerepét, hogy „ártatlannak hitte” K. Endrét. És ha a helyzet nem volna már így is kellően súlyos, pár nappal ezelőtt emelte a tétet: egy kiszivárgott levélből kiderül, hogy nem csak korábban tartotta ártatlannak K. Endrét, hanem jelenleg is. Egy püspök nagy nyilvánosság előtt – még ha ez az eredeti szándéka szerint csak egyháza belső nyilvánossága volt is – kijelentette, hogy egy első-és másodfokon is elítélt terhelt, akinek ráadásul a Kúria előtt is alaptalannak bizonyult a felülvizsgálati kérelme, „ártatlan”. És még indoklást sem tartott szükségesnek hozzáfűzni.
Pedig, ha Balog Zoltán komolyan veszi a választókat, akiknek egykor minisztere volt, valamint egyházkerületének református híveit – akik többsége valószínűleg abban a hitben él, hogy a magyar bíróságok ítéleteit tiszteletben kell tartania – akkor ezek mögé a kijelentések mögé részletes magyarázatot kellett volna tennie. Milyen forrásokból származó, mely tények alapján bírálja felül a független magyar bíróság ítéletét? Ha komolyan gondolja a saját állítását, akkor részletes magyarázattal tartozik azzal kapcsolatban is, hogy szerinte mégis mi alapján ítélt akkor a bíróság? Talán hasraütés alapján szabott ki letöltendő szabadságvesztést? És mégis milyen ügyekben ítéltek még hasonló módon magyar bíróságok? Az összesben? Vagy csak azokban, amelyekre ő rámutat? Játsszunk mostantól „koncepciós per keresőt”?
Ebben a formában, bármiféle alátámasztás nélkül ez a kijelentés még csak nem is az igazságszolgáltatás kritikája; az ugyanis nyílt, tényeken és érveken nyugszik, és lehet létjogosultsága. Ezzel szemben az, amit Balog Zoltán elénk tárt, egy mítosz. Nem azt mondta, hogy iksz cselekmény nem történt meg, vagy megtörtént, de a minősítésével nem ért egyet, esetleg nem ért egyet a kiszabott büntetéssel. Azt közölte, hogy K. Endre ártatlan. Mint a ma született bárány. Csak így, egyszerűen. Egy ilyen mítosszal a püspök a magyar bíróságok ellen intéz támadást, kockára vetve az igazságszolgáltatás iránti közbizalmat. És azt tanítja a Balog Zoltánt vagy a református egyházat tisztelőknek, hogy ebben az országban bármelyik elítéltre rá lehet mondani, hogy ártatlan, és ezzel az ügy le van zárva. Mindennek vége, a jogállam maradéka is összeomlott, menjen mindenki békével, és higgyen mostantól annak, akinek csak akar, akár hozott magával érveket, akár nem. A bíróság – amúgy – hozott. Csak nekik fel is kellett az érveiket tárni, mert az alapján ítélkeztek.
Közben az RTL ellátogatott K. Endre erdélyi szülőfalujába. Mi más derült volna ki, mint hogy némely helybéli is ártatlannak hiszi az elítéltet? Egyikük meg is indokolta a sommás véleményt. Azt az összefüggést sikerült felállítania, hogy K. Endre „olyan egy jóravaló” ember, akkor nyilván ártatlan. Az ominózus kegyelmi ügyben egyébként nem Balog Zoltán ment el a legtovább, hanem a kormánymédia: a kegyelmi ügy kipattanása utáni első, névtelen cikkeikben nemes egyszerűséggel „koncepciós pert” emlegettek, de ezt szintén nem támasztották alá az ég világon semmivel. Ők már az első pillanatban készek voltak kockára vetni a bírósági szervezet iránti közbizalmat. És ha így haladunk, pillanatokon belül el is játsszák azt.
