A hírek alapján valószínűsíthető, hogy valamilyen hiba csúszott a rendszerbe – mondta a Népszavának Péterfalvi Attila a hétvégi oltáskáoszt látva. A Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság elnöke annak kapcsán szólat meg, hogy valaki beadvánnyal fordult hozzájuk, úgyhogy a NAIH most vizsgálatot indít.
Ízlelgessük: „valamilyen hiba”. A történtek ismeretében sokkal inkább az összeomlás a megfelelő szó. Érdekes, hogy pont Péterfalvi fogalmaz ilyen eufemisztikusan, mikor pénteken Orbán Viktor sokkal lesújtóbb kritikát fogalmazott meg. A miniszterelnök szerint ugyanis ahogy átálltak az „adatalapú oltásra”, kiderült, hogy „ha az adatok nem stimmelnek, akkor sajnos semmi nem stimmel”. Na de nem ez volt a kormányfői kritika érdemi része, hanem az, amikor a következő szavak hagyták el a száját: az egész rendszert meg kellett állítani. Orbán nyilvánvalóan a hétvégére szervezett tömeges oltásra célzott, de hát nem nehéz tágabb kontextusban értelmezni a mondanivalóját.
Káosz hozta el az Orbán-mítosz végét
Ki hitte volna, hogy csütörtökön bejelenti a kormány az ország szinte teljes lezárását, de még 24 óra múltán sem képesek közölni a részletszabályokat? Ki hitte volna, hogy a szolgáltatóiparban dolgozóemberek még pénteken délután sem tudták, mi lesz velük hétfőtől?
Mert sajnos semmi meglepő nem volt abban, ami a hétvégén történt. Tisztán látható volt, hogy ez a politikai logika szerint felépített, teljesítmény helyett a párthűséget szem előtt tartó rendszer békeidőben sem képes ellátni a feladatát. Évek óta, napi sűrűséggel bukkannak fel azok az ügyek, amik ezt bizonyítják, csak hát megszoktuk őket. Úgy vagyunk velük, mint a bokatörések után a rosszul összeforrt csontokkal: legfeljebb sántítunk majd egy kicsit, ha fájni kezdenek. Egyszer a jobb-, másszor a bal lábra. Néha pedig mindkettőre.
De most már túl sokan, túl régóta „sántítunk”. Egy éve élünk megszokhatatlan körülmények között a koronavírus-járványnak és annak kezelésének köszönhetően. Pár esztendeje még egy sima legyintős kishír lett volna, hogy hopp, megint Maldívba’ ruccant a NER-elitet rendszeresen megröptető, zavarba ejtően sűrűn megdubajoztatott gép. Ma pedig a miniszterelnöknek kell jó királyként kiszólnia, hogy ezt talán már mégse kéne. Rádióinterjú volt, nem láttuk, hogy csippentett-e a szemével.
Szavai és hát maga a maldívozgatások is mindenesetre sokkal több emberhez jutnak most el: elvégre válság van, ilyenkor mindenki az államra és a politikára figyel. És egyre többen látják át az egész rendszert, meg hogy melyik az a része, amit meg is kéne állítani. Mert a vezérkar kormányrángatása mellett így is voltak olyan szereplői az egészségügynek, akik a káosz ellenére, mégiscsak megszervezték az oltást. Ez egyrészt nyilván reménykeltő, másrészt ebben sincs semmi meglepő, hiszen a forráshiányos ágazat évtizedek óta ellenszélben működik.
Persze a szóban forgó rendszert nemcsak az intézmények és azok dolgozói testesítik meg, hanem az összeomlást kihasználó állampolgárok is. De róluk egy másik cikkben lesz szó.
