Elméletileg le kellene töltenie a büntetését származási országában annak a 700 külföldi embercsempésznek, akiket magyarországi büntetésvégrehajtási intézetekből enged el a kormány.
Erre jó eséllyel mégsem fog sor kerülni. Pintér Sándor belügyminiszter azt vállalta, hogy az elítéltek 72 órán belül elhagyják az országot – a kormány pedig, amely a szabadon engedésükről rendelkezett, egyáltalán semmire nem vállalt kötelezettséget.
Sem arra, hogy felveszi a kapcsolatot a származási országgal, sem arra, hogy ott az elítéltet a büntetésvégrehajtás befogadja, ahogy arra sem, hogy büntetését le fogja majd tölteni. Azzal sem foglalkoznak, hogyan fog az illető visszajutni a származási országába, és arra sincs garancia, hogy ezt valaki ellenőrizni fogja-e, és ha igen, hogyan. A rendelet arról szól, hogy így kellene történnie, arról azonban egyáltalán nem, hogy milyen úton. Márpedig két ország büntetésvégrehajtása között nincs automatikus átjárás. Az eddigi információk szerint nincs rá semmi garancia, hogy mindez meg is fog történni. Az elítéltek úgynevezett reintegrációs őrizetbe kerültek, ami azt jelenti, hogy „szabadlábon”, de korlátozott mozgásszabadság mellett élhetnék az életüket, vagyis ez eleve egy jóval enyhébb formája az őrizetnek. De még ennek a végrehajtása sem biztosított.
Egyébként arról sincs szó a rendeletben, amiről Magyarország bécsi nagykövete beszélt, miután az osztrák külügyminisztérium felháborodva berendelte konzultációra. Nagy Andor az Inforádiónak azzal is érvelt, hogy olyan elítéltek szabadulhatnak ilyen módon, akiknek „már nincs sok hátra a büntetéséből”. Az interjúból az derül ki, hogy a Belügyminisztérium dönthetett arról, hogy mi sok, és mi nem sok.
Pedig az embercsempészet súlyos bűncselekmény, alapesetben is öt évig terjedő szabadságvesztéssel sújtható, embercsempészéssel foglalkozó bűnszövetkezetek szervezéséért és irányításáért pedig akár húsz év szabadságvesztés is kiszabható. A bűncselekményt válogatott módokon lehet elkövetni, és el is szokták – például bűnszövetségben, felfegyverkezve, a csempészett személy sanyargatásával és hasonlók.
Felmerül az a kérdés is, hogy mennyire lehet ezután komolyan venni egy büntetőeljárást, amelyben a terhelt ilyen súlyos bűncselekmény miatt áll a magyar bíróság előtt? Márpedig ebben a percben is sok ilyen eljárás zajlik Magyarországon. A bíróság nyilván gondosan mérlegel, és olyan büntetést szab ki, amit a bűncselekmény súlyához képest megfelelőnek ítél – miközben mostantól mindenki, a bírótól a terhelten át Magyarország összes polgáráig és az osztrák kormányig bezárólag tudatában lesz annak, hogy Magyarország Kormánya l bármikor szélnek eresztheti az illetőt. Mehet világgá, Isten hírével és Magyarország (jó) hírével.
