Magyarország egy rögtönítélő bíróság, és az ország közvéleményének ezt a tulajdonságát eddig a Fidesz használta ki a legsikeresebben, bár “ígéretes” próbálkozások korábban is voltak. Az ellenzéki politikusok elleni vádak futószalagon születtek az elmúlt években, elég volt hozzá egy gyanús kézmozdulat egy fotón, vagy egy tanú, aki később a bíróság előtt bevallotta: az elejétől hazudott. Így lett Vona Gáborból terrorista szervezet tiszteletbeli tagja, Hadházy Ákosból pedig a saját szomszédjának „gyilkosa”. A helyreigazítások, bocsánatkérések és borsos kártérítési összegek aligha tették jóvá az okozott károkat.
A vádak azért is születhetnek futószalagon, mert az arcátlansággal és igénytelenséggel összerakott vád is azonnali ítéletet von maga után. Nem csak a széles tömegeknek, hanem sokszor még az értelmiségieknek sincs igénye ennél többre. Ezek után nem lenne meglepő, ha sokan Magyar Péter felett már azelőtt ítéletet mondanának, hogy egyáltalán világos lenne, vádolja-e valaki valamivel. Ha igen, akkor mivel, és ha van vád, akkor a rendelkezésre álló tények alátámasztják-e azt.
A rögtönítélő reflex az eddigi tapasztalatok szerint nem csak vádak esetében lép működésbe, hanem gyakorlatilag bármilyen helyzetben: Magyar Pétert sokan már nagyon rövid idővel a felbukkanása után kormányváltó pozícióban látják maguk előtt, hasonlóan, ahogy korábban például Márki-Zay Pétert.
A Magyar Péter iránti lelkesedés, amely a március 15-i tömegrendezvényen tapinthatóvá vált, szintén csábíthat azonnali ítélkezésre – tekintet nélkül arra, hogy Magyar továbbra is a politikai elemzések közmondásos sötét lova. Néhány hete széles körben még szinte ismeretlen volt a neve, előéletéről, eddigi munkásságáról a nyilvánosság keveset tud, esélyei egyelőre megjósolhatatlanok. A mostaninál sokkal hosszabb ideig kell figyelemmel kísérni a működését ahhoz, hogy közelebbi elképzelése lehessen a választóknak arról, mit várhatnak a politikus Magyar Pétertől, amennyiben ez a lelkesedés a jövőben tényleg hatalomhoz segíti.
A sors iróniája, hogy a Fidesz hasonló hirtelenségű rögtönítélet formájában szabadult meg a kegyelmi döntést jegyző köztársasági elnökkel együtt Varga Judittól is, meg sem próbálva menteni egykori miniszterét, akivel kapcsolatban ráadásul az is felmerült, hogy talán nem is javasolta kegyelemre K. Endrét. Persze a Fidesz joggal tarthatott attól, hogy Vargán keresztül a kegyelmi ügy még inkább ráég a kormányra, és ez vezetett végül oda, hogy a kormány sok baja mellé megkapta a nyakába a Magyar Péter-jelenséget is.
Rossz hír, de a rögtönítélő úthenger ellen a mostani közállapotok között nincs bevált recept. A polgár annyit tehet, hogy igyekszik felhívni a figyelmet a tényekre, vagy éppen azok hiányára, már csak abból az önző érdekből is, hogy legalább a saját józan ítélőképességét megőrizze. Ha csak még egy embert visszatart, mielőtt elnyelné az azonnali ítélkezés örvénye, az már nem várt nyeremény.
