Ukrán áttörés, magyar dilemma

Ukrán áttörés, magyar dilemma

Az ukrán elnöki sajtóhivatal felvételén Volodimir Zelenszkij ukrán elnök látogatást tesz a kelet-ukrajnai Harkivban 2022. május 29-én (Fotó: MTI/EPA/Ukrán elnöki sajtóhivatal)

Támogassa a Magyar Hangot!

Legyen Ön is előfizetőnk, rendelje házhoz a Magyar Hangot! Ha más módon támogatná a lapot ebben a nehéz helyzetben, azt is megteheti (PayPal és bankkártya is)! Köszönjük! ELŐFIZETEK

Nem tudom, az ukrán hadsereg harkivi áttörésére a háború fordulópontjaként emlékezünk-e majd. Afelől azonban már senkinek sem lehet kétsége, hogy a honvédő háborúját vívó szomszédos ország nem fog eltűnni a térképről, s a hadereje külső segítséggel felnőtt az agresszor jelentette kihíváshoz. A béke sajnos még mindig távolinak látszik, de az orosz befolyást elutasító Kijevvel hosszú távon kell számolnia a magyar politikának is.

A napokban nemcsak ukrán és nyugati hírforrások röpítették világgá, hanem orosz, oroszbarát csatornák is elismerték, hogy a front északi szakaszán váratlan, gyors és sikeres támadást hajtottak végre az ukránok. Jelentős területeket, stratégiai jelentőségű településeket szabadítottak fel, pánikszerű menekülésre késztetve a hódítót. Jelenleg az sem elképzelhetetlen, hogy az ukránok a front több szakaszán is tartós visszavonulásra kényszerítik az oroszokat. Könnyen előfordulhat, hogy erre Putyin totális mozgósítással válaszol, aminek következményei a rezsimjére nézve is beláthatatlanok.

A történések nyomatékkal hívják fel a figyelmet a kérdésre: mi ebben a háborúban a magyar érdek, mi a kormányzati álláspont? Az ukrán áttörés kiváló alkalmat biztosíthatna Orbán Viktornak a korrekcióra. Azt, hogy Kötcsén mit mondott, e sorok írásakor nem tudni, a propaganda ugyanakkor az ismerős nótát fújta. A politikusok a szankciókat ostorozták, a kormánymédia jó része továbbra is a nagy orosz illiberális testvérhez simulva szapulta az ukránokat. A békepártiságát hangoztató kormány az agresszió elítélésén túl a gyakorlatban minden Oroszországgal szembeni fellépést gáncsolni igyekszik, s ugyanezt teszi az Ukrajna védelmi erejét növelő intézkedésekkel is. Amit képvisel, annak a következménye tehát az ukrán kapitulációval beköszöntő béke.

Ez volna a magyar érdek? Aligha: Zelenszkij és országa különös módon Orbán Viktor még nem oly régen is hangoztatott doktrínájának az érvényességéért küzd. Vagyis legyen valami, lehetőleg egy minél nagyobb állam köztünk és az oroszok között. A szankciók fájnak Oroszországnak és Európának is, önmagukban a békét sem hozzák el, de milyen más béketeremtő javaslata van a magyar kormánynak?

Korántsem makulátlan nyugati szövetségeseink pontosan tudják, hogy nem arra kell figyelni Magyarországon, mit mond például a hatalmi funkciók nélküli köztársasági elnök, hanem hogy mit tesz a miniszterelnök, illetve mit harsog kézi vezérelt médiája. Ezek alapján ma hazánk a gyenge láncszem az orosz birodalmi álmot valóra váltani igyekvő Putyin feltartóztatása érdekében vívott küzdelemben, s ezt bizony az élet-halál harcukat vívó ukránok is így látják. Talán itt lenne az ideje egyértelmű, minden kételyt félresöprő gesztusokat tenni a megtámadott félnek.

Feltéve, hogy a harkivi áttörés látható volt Kötcséről.

 Olvassa reggeli véleménycikkünket, valamint az elmúlt nap legfontosabb híreit és a következő órák várható eseményeit összefoglaló „képbehozónkat” kora reggel már a postafiókjába érkező hírlevelünkben! A kávé koffein a testnek, a Magyar Hang reggeli hírlevele koffein a szellemnek! Iratkozzon fel és kezdje velünk a napot.