Hogyan vált a magát következetesen háziasszonynak nevező nő minden idők legkelendőbb brit krimiírójává? Ez a központi felvetése Lucy Worsely brit történész új, Agatha Chrtistie-ről szóló életrajzi könyvének. Nyilvánvalóan felmerül a kérdés: lehet-e még újat mondani egy olyan szerzőről, akinek életét már rengetegen próbálták részletesen feltérképezni? Az elmúlt évtizedek meghatározó könyve volt a témában Janet Morgan 1984-es hivatalos életrajza vagy Laura Thompson 2007-es, hasonlóan részletes, de sokkal impresszívebb munkája.
Worsley esetében újdonság például a moralizálás: „…szembe kell néznünk azzal: az Agatha Chistie körül lévő rengeteg ellentmondás mögött egy nagyon is baljós lélek rejtőzik. És nemcsak arról van itt szó, hogy írt ő olyan történetet is, amelyben gyermek gyilkolt. Az is a teljes képhez tartozik, hogy olyan nézeteket vallott a rasszokról és társadalmi rétegekről, amelyek ma elfogadhatatlanok” – írja Worsley, aki könyvében megpróbálja bemutatni, hogy Christie sok esetben milyen szűklátókörűen fogalmazta meg véleményét a könyveiben, vagy épp milyen határvonalak mentén élte életét.
De mindezek mellett nem győzi elégszer hangsúlyozni Christie úttörő mivoltát: olyan asszony volt, aki darabjaira zúzta a huszadik század nőkre vonatkozó szabályait. Túlsúlyos és távolságtartó anya, aki ráadásul szellemi munkával keresett vagyonokat. Christie legnagyobb teljesítménye – állapítja meg Worsley –, hogy bebizonyította: egy írónak nem kell többé nagy szakállú öregembernek lennie. Worsley szerint Agatha modernségét Hercule Poirot és Jane Marple, a detektívregények két kitörölhetetlen karaktere szimbolizálja leginkább: a belga dandy és a hétköznapi, idős hölgy; mindketten egyedülállók és gyermektelenek, a társadalom „számkivetettjei”, mégis ők azok, akik pallérozott elméjük segítségével győzedelmeskedni képesek a gonoszság felett.
Természetesen a könyv felidézi Christie életének leghírhedtebb epizódját is, de egyúttal megpróbálja lerombolni az azt övező mítoszokat is. Agatha Christie 1926 decemberében tizenegy napra eltűnt, a média széles körű érdeklődése, valamint a kiterjedt rendőrségi keresés pedig igencsak megosztotta a brit társadalmat. A kezdeti szalagcímek az írónő rejtélyes eltűnéséről szóltak, jutalmat ajánlottak fel annak, aki elsőként találja meg, a sajtó azonban hamar irányt váltott: és Christie-ről mint cselszövő, sikeréhes nőről cikkeztek, aki az egészet csupán átverésnek szánta. Miután kiderült, hogy álnéven jelentkezett be egy gyógyszállóba – amely akár egyik regénye helyszíne is lehetett volna –, emlékezetkiesésről szóló történetét a közvélemény egy jól kidolgozott reklámfogásnak tekintette.
Amíg a rendőrség a holttestét kereste a surrey-i pusztákon, ahol a balesetet szenvedett autóját is megtalálták, addig ő újonnan vásárolt, elegáns ruháiban charlestont táncolt és önmagáról kitalált történetekkel traktálta a szállóvendégeket. Az azóta eltelt közel száz év alatt végtelenül sokat elemezték Christie eltűnésének rejtélyét: elfogadott véleménnyé vált például, hogy ravasz tervének célja férje szeretőjének meggyilkolása volt – ezt dolgozta fel az 1979-es Agatha című film Vanessa Redgrave főszereplésével –, vagy az, hogy így akarta férjét visszahódítani. Worsley ezekkel ellentétben Christie eltűnését mentális fáradtsággal magyarázza, édesanyja halála, férje hűtlensége, a családi vagyon elvesztése lelkileg annyira megviselte, hogy a pszichogén amnézia, azaz disszociatív fuga állapotába került. A történész szerint nemcsak a korszak orvosi tudása nehezítette meg Christie megítélését, hanem az is, hogy dolgozó, sikeres nő volt. Worsley könyvében arra is rámutat, hogy Christie eltűnése után írt regényei sötét, nyomasztó, kényelmetlen érzésekkel foglalkoznak, és hangsúlyos szerepet kap bennük a pszichologizálás.
Ez az életrajz sok tekintetben nem tud ugyan újat mondani Christie életéről, sok benne az unásig ismételt tény, és néha túlzóan moralizáló, de Christie művei és életének részletes párhuzamba állítása arra ösztönöz, hogy ezek ismeretében olvassuk újra a krimi nagyasszonyának könyveit.
Lucy Worsley: Agatha Christie – Egy sejtelmes nő. Ford.: Sipos Katalin. Helikon Kiadó, 2023. 6999 Ft
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2023/24. számában, a Budai Hang mellékletben jelent meg június 16-án.
