Könyvespolc rovatunkban ismert embereket kérdezünk, mit olvasnak, ezen a héten: Alföldi Róbert színész-rendezőt.
Olvasóként is a világ érdekel, de azt nagyon nehéz előre megmondani, éppen milyen könyv kerül a kezembe. Régebben nem olvastam társadalomtudományt vagy történelmet, de mostanában néha előfordul. Úgy gondolom, az igazán magas kultúra legalapvetőbb jellemzője a valóságra való reflexió. Anélkül nincs valós, jelentéssel bíró, korokon átívelő művészet. A reflexió minősége persze nagyon más kérdés. De a kiindulópont minden nagy alkotásnál a valóságról való belső közlés.
A társadalmi problémák a kortárs irodalomban is pontosan úgy jelennek meg szerintem, ahogy korábban mindig. Van mű, ami konkrétan, és van, ami más történelmi korban, más helyzetben, de akkor is a máról beszél. Továbbra is nagy kedvencem Karl Ove Knausgård regényfolyama, a Harcom, ami szinte évek óta a legnagyobb olvasmányélményem, van olyan kötete, amit már újra olvastam. Abban a teljesen átpolitizált és hiszterizált közegben, ami a mai magyar valóság, és amitől nagyon nehéz az embernek függetlenítenie magát, nekem nagyon sokat jelent ez a szinte eposzi mű. Mert semmi másról nem szól, mint a nagyon egyszerű, szinte hétköznapi életről, egy középkorú férfi minden harcáról, érzelmi viharairól, családról, szerelmekről, pénzről, és minden olyanról, ami az élet maga. Nagyon szeretem.
Életem két legnagyobb olvasmányélménye Nádas Péter Emlékiratok könyve, illetve Lev Nyikolajevics Tolsztoj Anna Kareninája. Nagyon különböző könyvek, nagyon máskor, másról, másért íródtak, de akárhányszor újraolvasom, mindig ugyanaz a zsigeri mély érzés, és ugyanaz a felismerés önt el, és ugyanúgy megtalálom benne magamat huszonévesen vagy akár ötvenévesen
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2022/35. számában jelent meg augusztus 26-án.
