A nemzetegyesítő református nagyasszony, aki nem passzol a skatulyába

A nemzetegyesítő református nagyasszony, aki nem passzol a skatulyába

Bódis Kriszta: Kisasszonyképző (Fotó: Európa Könyvkiadó)

Támogassa a Magyar Hangot!

Legyen Ön is előfizetőnk, rendelje házhoz a Magyar Hangot! Ha más módon támogatná a lapot ebben a nehéz helyzetben, azt is megteheti (PayPal és bankkártya is)! Köszönjük! ELŐFIZETEK

A könyvbemutatón Bódis Kriszta felidézte, hogy Tüdős Klára visszaemlékezéseit elolvasván megjegyezte édesanyjának: „ez egy nagy film”. Hogy a mai világban, amikor a nemzetegyesítő református nagyasszony úgy kell, mint egy falat kenyér, miért nem születik film vagy minisorozat az élettörténetéből, valósággal rejtély, és Bódis Kriszta is csupán néhány kesernyés megjegyzéssel kommentálja a filmes berkeken belül folyó élet-halál harcokat.

Az életrajzi regény első kötete szerint persze eleinte a református példakép sem passzol pontosan a skatulyába. A kor skatulyáiba semmiképpen, hiszen a hősnő sem a kálvinizmustól, sem a leányneveléstől nincs hanyatt esve, legalábbis mindezek debreceni változatától nem. Hiába adatik meg neki, hogy a tekintélyes, gazdag (és szabadkőműves!) Tüdős János egyetlen lányaként középiskolába járhasson, ami a múlt századelőn, noha egyre divatosabb lett, még ritka kiváltságnak számított. Szellemét leginkább azok a hatások érintik meg, amelyekkel a svájci leánynevelő intézetben, Londonban vagy Párizsban találkozik: divat, színház, film, táncművészet (vagyis szabadabb mozgásokra építő mozdulatművészet). Hogy ezeken a területeken mit végzett, az manapság is főleg csak a beavatottak számára ismert. Pedig 1937-ben nyitott Pántlika Szalonja az akkor egyre népszerűbb nemzeti divatot státuszszimbólumnak számító viseleteken értelmezte újra. Akkorra az ifjan az Iparművészeti Főiskolát is megjárt Klára foglalkozott már jelmeztervezéssel és -kivitelezéssel, sőt balettrendezéssel is. Csak 1838-ban lett Zsindely Ferenc felesége, ezáltal reprezentálni kényszerülő politikusfeleség is.

Bódis Kriszta, akinek prózaírói pályakezdése periferikus sorsokhoz kötődik, egy olyan nő történetében sem hazudtolja meg magát, aki élete során számos alkalommal került kivételezett helyzetbe, sokszor éppen magas állású férfiaknak köszönhetően. Erzsi, a cselédlány, a hasonló „lányregényektől” eltérően igen sokszor szót kap, energikus, karakteres, a főhősnőre nagy hatást gyakorló figura. Hogy a regénybeli Klára milyen? Könnyen lelkesedő, idealista, önfejű és naiv tettvágytól fűtött. Nagyjából olyan, mint amilyennek vékonyka memoárjai (Csizma az asztalon, Isten markában) lapjain megismerjük. A szerző ezenkívül a Rongyok című, az OSZK-ban őrzött kéziratot is forgatta, és hogy sok minden mást is, az nem csak a kötet végén felsorolt forrásokból nyilvánvaló. Néha kissé papírízű eszmefuttatásokba szaladunk a nőnevelést vagy éppen az első világháborús hadi helyzetet illetően, de abban biztosak lehetünk, hogy Bódis Kriszta olyan vehemenciával és alázattal szállt alá főhőse világában, mint a Kemény vaj vagy az Artista megírásakor. Tüdős Klára életével egész kora is kibontakozik, és mindez további két köteten keresztül folytatódik majd, amelyek Teleki Pál haláláig, illetve Tüdős Klára élete végéig mesélik a történetet. A nagyasszony sorsának dramaturgiája pedig éppen úgy alakult, hogy a későbbiekben kibontakozó drámához a Kisasszonyképző teremti meg az alapot.

Bódis Kriszta: Kisasszonyképző. Európa Kiadó, 2022. 4999 Ft

Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2022/28. számában jelent meg július 8-án.