Könyvespolc rovatunkban ismert embereket kérdezünk, mit olvasnak; ezen a héten: Vida Kamilla költőt.
Alapvető vonzalmam, érdeklődésem van a taxis szakma, a taxizás iránt. Elsősorban irigylem őket. Vagy legalábbis kíváncsi vagyok nézőpontjukra, miután viszonylag rövid időn belül rengeteg embert ismernek meg, persze nem túl mélyrehatóan. Nyilván egy öt-tíz perces úton nincs lehetőség egy egész élet elmesélésére, de biztosan nagyon izgalmas mintákat tudnak észrevenni. Érdekel az az egészen különleges szem, egyedi tudás, ami a taxisofőröknek megvan a társadalomról. Különösen fel voltam villanyozva, hogy hamarosan érkezik a Blokád című film, és igyekeztem a film előtt mélyebben utánanézni a taxisblokád történeti, politikai kontextusának. (Időközben sikerült eljutnom a moziba. Röviden: csalódás. De az előzetes olvasmányélmények miatt végül is megérte. Beszéljünk inkább erről!)
A böngészés során bukkantam rá Demszky Gábor ’70-es években íródott társadalomtudományi esszéire a taxizásról és a borravalós szakmákról. Igen, annak a Demszky Gábornak az írásaira, aki nagyjából a taxisblokáddal egyidőben lett Budapest főpolgármestere, és korábban maga is dolgozott taxisofőrként.
A Guruló című írása is lebilincselően izgalmas, de A borravaló maradt meg jobban, ahol a szerző tulajdonképpen azt veszi számba, hogy a borravalós szakmákban a borravalózás akkori jogi és gazdasági rendezetlensége hogyan szolgáltatja ki az ilyen területeken dolgozókat. Vizsgálja a szokástörténetet, és arra is reflektál, hogy miért káros társadalmilag a gyakorlat. Talán ritka az ilyesmi, de a kor tudományos nyelvezetének látványos ideologikussága nem válik a szöveg kárára, inkább feszesíti, és kidomborítja a szöveg saját igazságát. Az egyik kedvenc részem:
„Mindezek a tényezők együttesen sokszor olyan összképet adnak, hogy nem egyenrangú felek állnak egymással szemben; valamely patriarchális úr-szolga viszonyra emlékeztetnek. A feudális múlt úr-szolga-cseléd viszonyát a dzsentri közvetítésével vagy anélkül a pénzen vett alkalmi szolgaság váltja fel. A jelenségek történelmi metamorfózisának, a társadalmi viszonyok dialektikusan más szinten és formában ismétlődésének példája ez. A szolgáltató személyzet számára a borravalót közvetlenül realizálódó, nem adóztatható, ellenőrizhető formája teszi vonzóvá. A jól fizetettség mellett a patriarchális kiszolgáltatottság és az ehhez kapcsolódó elvárások természetessé, természetszerűvé válnak. Ahogy a munkás a munkáért fizetett ellenérték tükrében ítéli meg az őt alkalmazót, a szolgáltató személy is a borravalón keresztül ítél. Az lesz rokonszenves, aki megfizeti. Egy eldologiasult értékrend interiorizálódik és ölt testet bennük.”
Bátran ajánlom tehát az 1974-es Világosságból Demszky Gábor írását.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2022/45. számában jelent meg, november 4-én.
