Legalább 51 embert öltek meg a katonák és a rendőrök Mianmarban a hétvégén, amint megpróbálták a dacoló tüntetőket felmorzsolni. Azonban a biztonsági erők több hetes öldöklése ellenére az egész országra kiterjedő engedetlenségi mozgalom egyáltalán nem mutatja a csökkenés jeleit – írja a The New York Times, amely szerint a puccs kezdete óta a mai nap követelt a legtöbb halálos áldozatot a távol-keleti országban.
Mint ismert, a február elején levezényelt katonai puccs előzménye az volt, hogy a Nobel-békedíjas Aun Szan Szú Kjí pártja, a Nemzeti Liga a Demokráciáért (NLD) toronymagasan nyerte meg a választásokat novemberben, míg a hadsereg támogatását élvező Szövetségi Szolidaritás és Fejlődés Pártja (USDP) csak 33 mandátumot kapott a 476 fős parlamentben. A hadsereg vezetése képtelen volt belenyugodni a vereségébe, ezért az elmúlt hónapokban folyamatosan fenyegette a kormányt, hogy puccshoz folyamodnak, ha nem vizsgálják felül az eredményeket. Végül a katonaság beváltotta az ígéretét és őrizetbe vette az ország de facto vezetőjét, Szú Kjit és több politikustársát, majd egy évre szükségállapotot hirdetett. Ezzel párhuzamosan katonák szállták meg a nagyobb városokat, a hatalmat pedig Min Aung Hlaing, a hadsereg főparancsnoka vette át.
Ugyan a puccsisták elleni tüntetések már az államcsíny napján elkezdődtek, a katonai junta az első napokban inkább az ellenzéki politikusok letartóztatására koncentrált. Nem sokkal később egyre többen csatakoztak a demonstrálókhoz, akik a Szú Kji-féle erőszakmentes tiltakozás módszerét választották. A rendőrség viszont nem kímélte a tüntetőket, s miután éles lőszerrel próbáltak oszlatni, egyre többen estek áldozatul a rendcsinálásnak. Ám a vérengzés csak tovább rontotta a puccsisták helyzetét: február közepén már százezrek vonultak az utcára országszerte, hogy tiltakozzanak a diktatúra ellen, ami sokaknak a 2011 előtti rendszert idézi (Mianmart 1962-től egészen tíz évvel ezelőttig egy katonai junta vezette).
De politikai téren sem jobb a puccsisták helyzete. Ugyanis az ellenzéket korántsem sikerült felszámolniuk, így a bújkáló parlamenti képviselők árnyékkormányt alakítottak Manh Vin Khaing Than vezetésével. A politikus azonnal forradalmat hirdetett a hatalmat birtokló katonai junta ellen és jelezte, hogy a jövőben egy szövetségi demokráciát kívánnak létrehozni. Ennek érdekében az árnyékkormány vezetői találkoztak a legnépesebb etnikai fegyveres szervezetekkel, amelyek nagy területeket ellenőriznek szerte az országban (ezek közül egyesek máris támogatásukról biztosították az árnyékkormányt). A junta ezután törvénytelen szervezetnek minősítette az elűzött parlamenti képviselőkből alakult bizottságot (CRPH), amely megválasztotta az árnyékkormányt. A puccsisták közölték, hogy mindenki, akinek köze van ehhez a bizottsághoz, árulással vádolható és halálbüntetéssel sújtható. A CRPH ugyanakkor „terrorszervezetnek” nevezte a juntát, mit sem törődve a puccsisták kijelentéseivel.
Ami a mostani összecsapásokat illeti, ennek epicentruma az ország legnagyobb városában, Rangunban található Hlaingthaya kerületben, ahol zömmel gyári munkások élnek a családjaikkal. A katonák csak itt 31 tüntetővel végeztek vasárnap, majd este hadiállapotot hirdettek a kerületben. A különösen erőszakos rendcsinálásra azért került sor, mert két kínai gyár kigyulladt, ezért a kínai követség közleményt adott ki, melyben azt követelte a kormánytól, hogy lépjenek fel erőteljesen, hogy megállítsák a terrorcselekményeket (Kína a mianmari katonai junta egyetlen támogatója a világon). Mindezzel a puccs kezdete óta már több mint 110 tüntetőt lőttek agyon a rendvédelmiek, az áldozatok közül minden ötödik még csak tizenéves volt. És bár a puccsisták szemmel láthatóan abban bíznak, hogy az erőszakkal útját állják a tiltakozások terjedésének, ám a jelek arra utalnak, a vérengzések csak megszilárdították az ellenállást.
