Az egész világot meglepte, amikor március közepén Szaúd-Arábia és Irán bejelentette, hogy hétévnyi szünet után újra megnyitják diplomáciai képviseletüket a másik országban, méghozzá két hónapon belül. A felek nem álltak meg félúton: arról is döntöttek, hogy végrehajtják a több mint húsz éve aláírt biztonsági és gazdasági együttműködési megállapodásaikat. A két rivális békülését azonban nem mindenki nézi jó szemmel, sőt akadnak olyanok is, akik szerint Teherán és Rijád közeledése biztonsági kockázatokat hordoz.
Irán és Szaúd-Arábia konfliktusa az 1979-es iráni forradalom óta az egész Közel-Kelet életét meghatározta. Ami a legutóbbi időszakot illeti, a két rivális versengése abban mutatkozott meg, hogy Szíriában, Irakban, Libanonban és Jemenben az egymással rivalizáló (fegyveres) csoportokat támogatták. Jemenben már 2014 augusztusa óta dúl polgárháború az Irán támogatását élvező síita húszi lázadók, valamint a Szaúd-Arábia és más arab országok által támogatott, a nemzetközileg elismert jemeni elnökhöz, Abed Rabbó Manszúr Hádihoz hű erők között. A felkelők ellen 2015 márciusában lépett hadba a kormányerőket támogató arab koalíció. Az ENSZ humanitárius katasztrófaként értékelte a konfliktust, amely eddig közel 400 ezer áldozatot szedett.
A két közel-keleti hatalom versengése egyetlen országban sem hozott végleges eredményt, ez talán legjobban Szíriában mutatkozott meg. Idővel aztán a felek elkezdtek egymáshoz közeledni. Szaúdi részről mindez jól illeszkedett abba a diplomáciai nyitásba, melynek keretében Törökországgal és Katarral rendezték a nézeteltéréseiket, de Irán is sokat tett az elmúlt években azért, hogy rendezze a kapcsolatait a Perzsa-öböl menti országokkal. A szaúdi–iráni közeledés eddigi legfontosabb lépése kétségtelenül a március közepén bejelentett megállapodás, amit Kína közvetítésével sikerült tető alá hozni. Az ENSZ és az Egyesült Államok azonnal jelezte, hogy üdvözli azt, hiszen csökkentheti a feszültséget a régióban.
Ám a szaúdi–iráni közeledés korántsem váltott ki mindenhol örömet: Benjámín Netanjáhú izraeli miniszterelnök már többször világossá tette, hogy a szaúdiakat legszívesebben egy Irán elleni regionális szövetség részeként látnák. A diplomáciai kapcsolatok helyreállítása után az izraeli ellenzék keményen bírálta Netanjáhút, Jaír Lapid ellenzéki vezető például egy tüntetésen arról beszélt, hogy a megállapodás egyben az izraeli kormány külpolitikai kudarcának is tekinthető.
Izrael persze valóban sok mindent megtett azért, hogy a Rijáddal való kapcsolat ne alakuljon felhőtlenül. A szaúdiak ugyanis évek óta hangoztatják, hogy az izraeli–palesztin konfliktusban a kétállami megoldást tartják elfogadhatónak, és ettől teszik függővé Izrael elismerését is. Így a közel-keleti monarchia nem csatlakozott 2020-ban az Egyesült Államok által tető alá hozott Ábrahám-megállapodásokhoz sem, amelyeknek a keretében a zsidó állam normalizálta kapcsolatait az Egyesült Arab Emírségekkel és Bahreinnel. Mindeközben újra és újra kiújult a palesztin-zsidó konfliktus, Netanjáhú pedig a korábbi amerikai elnök, Donald Trump „béketerve” alapján elhatározta, hogy annektálja a Ciszjordániában épült zsidó telepeket (ez a mai napig nem valósult meg). Az elmúlt években persze pozitív fejlemények is történtek, így a szaúdiak megnyitották a légterüket az izraeli repülőgépek előtt is. Netanjáhú kompromisszumot nem tűrő magatartása, illetve az időről időre kiújuló gázai konfliktus azonban nyilvánvalóvá tette, hogy a zsidó állam még nagyon távol áll attól, hogy létrehozzon egy, a palesztinoknak is elfogadható kétállamos megoldási tervezetet.
Netanjáhú kudarca azonban korántsem jelenti azt, hogy Teherán és Rijád több mint négy évtizedes konfliktusa hamarosan véget érne. Szakértők szerint a diplomáciai kapcsolatok rendezése ugyan fontos állomás a közeledésben, a politikai és ideológiai nézeteltérések azonban még sokáig éreztetik hatásukat.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2023/12. számában jelent meg március 24-én.
