Egyre veszélyesebb játékot űznek a nagyhatalmak Líbiában

Egyre veszélyesebb játékot űznek a nagyhatalmak Líbiában

Líbia – Katonák ellenőrzik fegyvereiket, mielőtt a főváros, Tripoli felé indulnak 2019. április 8-án. Az ország keleti részét uraló Halifa Haftar tábornok erői indultak Tripoli ellen, ahol a nemzetközi segítséggel felállított egységkormány működik (Fotó: MTI/EPA)

Támogassa a Magyar Hangot!

Legyen Ön is előfizetőnk, rendelje házhoz a Magyar Hangot! Ha más módon támogatná a lapot ebben a nehéz helyzetben, azt is megteheti (PayPal és bankkártya is)! Köszönjük! ELŐFIZETEK

Felgyorsultak az események Líbiában, miután egy hete Abdel Fatah asz-Sziszi egyiptomi elnök katonai intervenciót helyezett kilátásba a súlyos konfliktusba merült országban. Szerdán ugyanis már a Tobrukban székelő kelet-líbiai parlament házelnöke is megszólalt, aki egyenesen Egyiptom beavatkozását sürgette arra az esetre, ha a török támogatást élvező nyugat-líbiai erők megtámadnák a Halífa Haftar vezette Líbiai Nemzeti Hadsereg ellenőrzése alatt álló Szirt városát. Az ország másik kormánya viszont – amelynek Tripoliban van a központja – egyenesen hadüzenetnek minősítette Szíszi kijelentéseit.

De hogyan alakult ki ez a helyzet?

A Tripoliban székelő kormánynak – amit Fájez esz-Szarrádzs miniszterelnök vezet – Törökország nyújt katonai segítséget a rivális Haftár tábornok csapataival szemben, amelyek viszont Oroszország és az Egyesült Arab Emírségek támogatását élvezik. Az ország déli és keleti felét uraló hadúr Tripoli ellen indított offenzívája azonban összeomlott az idén, nem utolsó sorban az egységkormánnyal szövetséges milíciáknak nyújtott török katonai támogatás következtében. Szirt azonban egy egészen más terület: ez a város (amely Kadhafi tábornok szülővárosa is egyben) stratégiai jelentőségű, ahonnan egy sor földközi-tengeri kikötőt és a legfontosabb gázvezetékeket lehet ellenőrizni. Így akinek a kezében van Szirt városa, az óriási gazdasági erőfölénybe kerül, ami így eldöntheti a polgárháború végkimenetelét.

De mennyire komoly az egyiptomi fenyegetés? Habár a héten egy líbiai tisztviselő azt nyilatkozta, hogy az egyiptomi elnök megkongatta a háború harangját, mostanra egyre valószínűbbnek tűnik, hogy asz-Sziszi csupán blöffölt, és megszólalásának célja valójában az volt, hogy ezzel üzenetet küldjön Törökországnak, hogy jobban teszi, ha baráti kapcsolatokat ápol Egyiptommal.

A helyzet ugyanakkor egyáltalán nem megnyugtató a lassan tíz éve káoszban vergődő országban. Az ugyanis, hogy esz-Szarrádzs fel tudta tartani Haftár tábornok csapatait, nagyrészt annak volt köszönhető, hogy az oroszok visszahívták a Wagner nevű profi félkatonai szervezetüket, amely Haftár tábornokot segítette Tripoli ostrománál (cserébe Törökország is felfüggesztette a légicsapásokat). A konfliktus azonban ezzel korántsem oldódott meg, ugyanis Haftár tábornok továbbra is támaszkodhat az Egyesült Arab Emírségek segítségére, akik pilóta nélküli repülőgépeket is küldtek a tábornok csapatainak megsegítésére.

Mindez erősen rámutat arra, hogy Szíriához hasonlóan mostanra Líbia is olyan országgá vált, ahol a belső viszonyok leginkább a nagyhatalmaktól függnek, amelyek természetesen leginkább a saját érdekeiket nézik. Ennek csak egyik állomása volt, hogy a héten orosz és más külföldi zsoldosok behatoltak Líbia legnagyobb, el-Sarara nevű olajmezőjére az ország déli részén, hogy megakadályozzák a kitermelés újraindítását. Mindez csak folytatása volt annak, hogy Haftar tábornok már hónapok óta gátolja a kitermelést az ellenőrzése alatt álló létesítményekben, hogy így gyakoroljon nyomást a rivális egységkormányra. A nemzetközi megállapodások értelmében ugyanis a tripoli székhelyű NOC és a líbiai Központi Bank rendelkeznek kizárólagos jogosultsággal a líbiai olaj eladására, amely az észak-afrikai ország fő bevételét képezi.

Szakértők szerint azonban aligha számíthatunk arra, hogy a katonai konfliktus egyhamar megoldódik. Eddig ugyanis mind a törökök, mind pedig az oroszok már óriási összegeket invesztáltak ebbe a háborúba, így aligha fogják egykönnyen feladni a céljaikat. Ráadásul a két félnek nem is igazán érdeke a béke, hiszen sokkal megfelel nekik a konfliktus befagyasztása. Ám ez egyben óriási problémát is jelent az ország lakóinak számára. Mint az Arab Liga legutóbb figyelmeztetett, ilyen helyzetben a líbiai fiataloknak nem marad jobb perspektívájuk, mint hogy csatlakozzanak a radikálisokhoz vagy különböző bűnszervezetekhez. És akkor még nem is beszéltünk az illegális migrációról, ami Európára is óriási terheket róhat az elkövetkezendő időszakban.

Fizessen elő a Magyar Hangra!

Friss lapszámunk

Támogasson minket!

Keresés

Csatlakozzon hozzánk Patreonon

AZ ÉLET MEG MINDEN PODCAST – Sajó Tamás

Árnyék podcast – Mikor lépünk ki az EU-ból?