Bármit is tesz Oroszország, ha csak nem jutunk el egy globális háborúig, akkor továbbra is mindenki a diplomáciai megoldásokat fogja preferálni – erről beszélt a Magyar Hangnak adott interjújában Bendarzsevszkij Anton annak kapcsán, vajon az orosz katonai agresszió után van-e út vissza a tárgyalóasztalhoz. A posztszovjet térség szakértője szerint ha villámháborúról lesz szó, viszonylag kevés emberáldozattal, akkor Putyin megerősödhet, népszerűsége nő, legalábbis rövid távon. Ha azonban elhúzódó konfliktus, vérfürdő jön, amiben sok orosz katona is életét veszti, akkor az orosz elnök akár bele is bukhat ebbe a háborúba.
– Az orosz hadsereg látványosan tör előre, rakétatámadás érte Kijevet, Mariupolt, Harkovot (Harkiv) és számos más nagyvárost. Eközben az ukrán haderő védekezéséről jóval kevesebb információ érkezik, öt lelőtt orosz repülőről, egy kilőtt helikopterről és néhány tankról tudunk. Mi a hallgatás oka?
– A rendszeres tájékoztatás hiánya utalhat arra is, hogy nincsenek olyan katonai sikeresek, amikről be lehetne számolni – az országon átvonuló orosz tankhadoszlopokról pedig érthető módon nem számol be az ukrán hadsereg, szeretnék elkerülni a pánikkeltést. Az sem mindig biztató, amiről hírt adnak. A luhanszki és donyecki parancsnokság például folyamatosan azt kommunikálja, hogy kontroll alatt tartják a helyzetet, cáfolják a szakadár fegyveresek győzelmi jelentéseit. Aztán az ukránok bejelentik, hogy visszafoglalták Mariupolt a szeparatistáktól. Így elég nehéz hitelt adni a jelentéseknek.
Egyetlen pozitívum lehet az információhiány mögött. Az orosz tankok reggel hat és hét között lépték át a belarusz–orosz határt. Kijev onnan 140 kilométer, de azóta sem számolt be róla egyik fél sem, hogy elfoglalták volna az ukrán fővárost. Hasonló a helyzet Harkivnál is (a beszélgetés óta azóta Harkiv határában komoly harcok bontakoztak ki, az ukrán erők több orosz tankot és teherautót is felrobbantottak – a szerk.)
– Kijev rengeteg fegyvert kapott nyugati szövetségeseitől és balti szomszédjaitól is: több ezer Javelin, Stinger páncéltörő rakétát, kézi fegyvereket kaptak Amerikától, Nagy-Britanniától. Hol van ez a fegyverzet most?
–Jó kérdés, ezen én is gondolkozom. Zelenszkij mindenesetre minden önkéntesnek fegyvert ígért, aki csatlakozni szeretne a megszálló orosz erők ellen folytatott harchoz. Jelenleg 250 ezer fős a reguláris ukrán hadsereg, ehhez csatlakozhat a frissen behívott 35–40 ezer tartalékos, és vannak civil bázisú territoriális erők is. Ők is rész vehetnek majd a harcokban. Ami Moszkvának nem jó hír, és nem feltétlenül az ukrán erők ütőképessége miatt: az orosz érdek az, hogy minél gyorsabban, minél kisebb ellenállás mellett rohanják le Ukrajnát.
– Pontosan mi az orosz érdek, ha már itt tartunk? Ukrajna egészének megszállása vagy a szakadárok kezén lévő kelet – ukrajnai megyék – Donyeck, Luhanszk – teljes elfoglalása?
– Nem hinném, hogy totális megszállásra törekednének, Ukrajna hosszú távú foglyul ejtése nem kivitelezhető. Vlagyimir Putyin korábban már többször kijelölte követeléseit: ebből a NATO visszavágására vonatkozó elvárás lehet csak dezinformáció, tipikus orosz maszkirovszka (álcázás), de Ukrajna meggyengítése biztosan és mindvégig Putyin céljai közé tartozott. Nem kizárt, hogy Moszkva a Krím félsziget hivatalos elcsatolására is bejelenti majd igényét, és elismertetné az önhatalmúan kikiáltott donyecki, luhanszki népköztársaságok „függetlenségét”. Hivatkozva arra is, hogy a kérdéses keletukrán megyékben tényleg jelentős, egy 2001-es felmérés szerint 39 százalékos az orosz kisebbség aránya, ez a szám pedig a szakadár erők térfoglalása után pedig csak nőtt.
Politikai értelemben Volodimir Zelenszkij ukrán elnök kormányának megbuktatására törekedhetnek. Ezt készíti elő legalábbis a Kijev elfoglalásáért indított offenzíva.
– Várhatóan hány menekültje lesz az Ukrajna ellen indított orosz háborúnak, ők hova indulhatnak?
– Korábbi adatok alapján a 42 milliós ukrajnai lakosság 15 százaléka országon belül, más régiókban kereshet menedéket a harcok elől, 5–7 százalékuk pedig külföldre menekülne. Utóbbi is 2–3 millió menekültet jelent. A lengyel kormány úgy számol, hogy közülük egymillió hozzájuk érkezik majd.
– Reális a Magyar Honvédség becslése arról, hogy Magyarországra 600 ezer menekült jöhet? Képes lenne ennyi embernek fedelet, ellátást nyújtani a magyar állam.
– Igen, ez szerintem reális becslés. Ami pedig a második kérdését illeti, nagyon nincs más lehetősége a magyar kormánynak: valódi háborús menekültekről van szó, akiket a genfi egyezmény értelmében kötelesek vagyunk befogadni. A magyar segítségnyújtás nem előzmény nélküli, már 2014-ben és 2015-ben is elláttunk sebesült ukrán katonákat. Ha fegyvert, muníciót nem is küld az Orbán-kabinet, a humanitárius segítségnyújtásban várhatóan ezúttal részt vesznek majd.
– Megáll az orosz agresszió Ukrajna határainál? Putyin azt ígérte, soha nem látott keménységgel csapnak vissza mindenkire, aki beavatkozna az ukrán–orosz harcokba.
– A NATO-tagállamok megtámadására nem kerülhet sor, ez a félelem tényleg a politikai fantazmagória tartozik, igaz, hogy Ukrajna teljes lerohanását sem tartottam korábban reális szcenáriónak. Nagyon ijesztőek az orosz nyilatkozatok. Az orosz parlament alsóházának elnöke, Vjacseszlav Vologyin néhány órája azt mondta, Európa érdeke is, hogy Ukrajna demilitarizált és semleges legyen, mert csak így lehet elkerülni egy globális európai háború lehetőségét. Attól tartok, hogy ha valóban könnyű lesz az oroszok benyomulása ukrán területekre és nem tapasztalnak komoly ellenállást, az meghozhatja Oroszország étvágyát. És nagyobb erővel hangoztathatják azt követelésüket is, hogy a NATO vonuljon vissza az 1997 előtti területekre
– Az offenzíva után oroszok számára még lesz visszaút az európai tárgyalóasztalokhoz, üzleti megállapodásokhoz?
– Sajnos azt kell mondjam, igen. Bármit is tesz Oroszország, ha csak nem jutunk el egy globális háborúig, akkor továbbra is mindenki a diplomáciai megoldásokat fogja preferálni. Európa sem reagált határozottan a 2008-as grúz-orosz háború után, a szankciókon kívül nem büntették mással Oroszországot a Krím-félsziget hivatalosan sosem vállalt megszállása miatt sem. Bár agressziója miatt Putyin néhány évre izolálódott, magára maradt a nemzetközi politikában, a szíriai beavatkozás után újra tárgyalópartnerként kezdtek tekinteni rá. Az elmúlt hónapokban pedig elég volt az orosz hadseregnek felvonulnia Ukrajna határainál, és az európai vezetők sorban járultak Vlagyimir Putyinhoz, hogy egyezkedjenek vele. Emmanuel Macron francia elnök nemrég empátiával beszélt az orosz traumákról, Olaf Sholcz német kancellár egyenesen azt mondta, hogy Európának Oroszországgal együtt kell felépítenie belbiztonsági rendszerét. Jól látszik, hogy komoly katonai erő felvonultatásával sok mindent el lehet érni. Vannak és persze lesznek is uniós és amerikai szankciók, de a térségben mindenkinek szüksége van az orosz olajra és gázra, Moszkva pedig a nemzetközi közösség meghatározó szereplője, ha nem is annyira megkerülhetetlen, mint Kína.
– Vlagyimir Putyin belpolitikailag megerősödve vagy legyengülve jöhet ki az ukrán offenzívából? Hiszen az orosz választópolgároknak is egyértelmű, hogy most a szláv testvérekre támadtak.
– Minden attól függ, milyen gyorsan ér véget ez a hadművelet. Ha a Krím közvetett lerohanásához hasonló villámháborúról lesz szó, viszonylag kevés emberáldozattal, akkor Putyin megerősödhet, népszerűsége nő, legalábbis rövid távon. Ha azonban elhúzódó konfliktus, vérfürdő jön, amiben sok orosz katona is életét veszti, akkor az orosz elnök nem csak hogy veszít népszerűségéből, de bele is bukhat ebbe a háborúba. Putyin sokat kockáztat, de valószínűleg azzal számol, hogy egy blitzkrieggel két vállra fektetheti és lefegyverezheti.
Névjegy
Bendarzsevszkij Anton, a honlapján olvasható életrajz szerint 2010-ben a Pécsi Tudományegyetemen szerezte a diplomáit Média és Kommunikáció és Történelem szakokon (MA), illetve politológiát tanult 2009-ben a Leicesteri Egyetemen (University of Leicester, UK). Jelenleg fokozatszerzésre vár a Pécsi Tudományegyetem Földtudományok Doktori Iskolájának a geopolitikai PhD programjában, „Belovezstől az Eurázsiai Unióig: integrációs folyamatok a posztszovjet térségben” témában. 2015–2019 között igazgatóként vezette a Magyar Nemzeti Bank által alapított Pallas Athéné Innovációs és Geopolitikai Alapítványt. Rendszeresen publikál a Magyar Nemzetben és a Mandiner oldalain, de szívesen nyilatkozik nem kormánybarát lapoknak is.
Szakterülete a posztszovjet térség – kiemelten Oroszország, Belarusz és Ukrajna – geopolitikája és biztonságpolitikája, gazdasági kapcsolatai és a térség integrációs folyamatai. Anton e témákban a nemzetközi konferenciák rendszeresen meghívott előadója, és 2011 óta rendszeres vendége külpolitikai szakértőként a magyar média legfontosabb orgánumainak. Több nagy projektben volt része, többek között a csernobili katasztrófáról készített dokumentumfilmet, amely a katasztrófával és annak utóéletével foglalkozik („Csernobil öröksége: a Zóna” címmel került forgalmazásra a hazai mozikban és televízióban).
