Novák Attila szerint „sajnos” hozzá lehet szokni ahhoz, hogy éjszakánként vijjogó szirénák hangjára rohan le mindenki az óvóhelyre. Persze a történész és egykori tel-avivi kultúrattasé azt is megjegyzi, hogy azért „furcsa egy állapot ez”.
– Izraelben a 90-es évek eleje óta úgy építik meg az összes lakást, hogy egy védett szobának kell benne lennie, és olyan mobil applikációk is elérhetőek már, amik azt mutatják, hogy hova kell szaladni a legközelebbi közösségi óvóhelyre – mondja a Magyar Hangnak Novák Attila, aki diplomáciai szolgálata alatt két olyan időszakot is megélt (2012-ben és 2014-ben), amikor rakéták szálltak a Gázai-övezetből Izraelbe, majd fordítva. Hasonló történik ezekben a napokban is, noha ezúttal a konfliktus gyújtószikrája nem az iszlám fundamentalista Hamász által irányított enklávéban pattant ki, hanem Jeruzsálemben.
Egyrészt azért, mert zsidó telepesek Jeruzsálem keleti részén ki akartak költöztetni palesztin családokat otthonaikból, akik tiltakoztak ez ellen. Ez egy hosszú pereskedés vége volt, ugyanis a törvények lehetővé teszik, hogy azok a zsidó családok, akik tudják igazolni, hogy 1948 előtt az ő birtokukban volt a szóban forgó terület, és a rajta élők nem fizettek bérleti díjat, akkor visszakövetelhetik a tulajdonukat. A jogi procedúra végén az izraeli legfelsőbb bíróság azt mondta ki, hogy a palesztin családoknak menniük kell. Igaz, épp a közben kirobbant zavargások hatására a kilakoltatásokat a testület elhalasztotta. Hozzájárult a feszültséghez egy szerencsétlen egybeesés is: idén egy időben volt a muszlimok böjtjének, a Ramadánnak a vége, és a zsidók által ünnepelt Jeruzsálem-nap. Jeruzsálem pedig szent hely mindkét vallás számára, itt található például az al-Aksza mecset, amit pont ebben az időszakban kordonnal zártak el az oda imádkozni igyekvő muszlimok elől. A karhatalom fel is lépett a tiltakozók ellen, kár esett magában a mecsetben is.
Ennek hatására indultak meg a Gázai övezetből a rakéták Izrael felé és azóta a konfliktus már egyáltalán nem szűkíthető le az enklávé és a zsidó állam közti bombázásra, tüntetések robbantak ki Ciszjordániában, sőt: az Izraelben élő arabok közül is sokan váltak békétlenné.
– Nehéz európai ésszel megérteni mindezt, mert itt jóval többről van szó, mint hogy Izrael úgy lő vissza, hogy a végén sokkal több lesz a halott a másik oldalon – mondja Novák Attila, hozzátéve, hogy a palesztinokat sem lehet homogén közösségként kezelni. – Teljesen más problémái vannak a gázaiaknak, a Ciszjordániában élőknek, vagy az izraeli araboknak. Mások a lehetőségeik, más a jogállásuk is. Utóbbiak például nem másodosztályú állampolgárok, hanem egy kisebbség, és bár a történész szerint „vannak negatív tapasztalataik, de ez nem egy törvényességi probléma”.
Hasonló, Gáza és Izrael között kirobbant rakétaváltás már zajlott többször is, de azóta, hogy zsidó állam elfogadta 2018-ban a nemzetállam törvényt, még nem volt példa ilyen mértékű fegyveres konfliktusra a felek között. A szóban forgó rendelkezést három éve – kicsit leegyszerűsítve – úgy fogadták sokan az arab közösségben, hogy az másodrangú állampolgárokat csinál a palesztinokból. Azt Novák Attila is megjegyzi, hogy például „az arab nyelvet kvázi másodosztályú státusba” helyezte a törvény, ami „nem is szép”, és hiába tulajdonít neki nagy jelentőséget elsősorban a zsidó jobboldal, még a régi likudosok is bírálták, azon az alapon, hogy „lazítja az állampolgárokat összetartó kapcsokat”. Novák Attila azonban leszögezi, hogy a törvénynek főleg szimbolikus jelentősége van, az egyébként létező diszkrimináció nem a paragrafusokból eredeztethető, hanem egyszerű túlkapások inkább. De ezzel együtt „van útlevelük, utazhatnak, választók és választhatók”.
Ciszjordániában Izrael által ellenőrzött, korlátozott palesztin önkormányzatiság működik, de van egy középosztálya, nyitott Jordánia felé és százezrek járnak át Izraelbe is dolgozni.
És van a Gázai övezet, vagy, ahogy Novák Attila jellemzi, egy szerencsétlen állapotú enklávé, ahonnan Izrael 2005-ben kivonult, az ezt követően megtartott választáson pedig a radikális iszlamista Hamász nyert a mérsékeltebb Fatahhal szemben. Utóbbi vezetőjét, Mahmud Abbászt ezt követően el is kergették. A történész szerint az övezetet úgy kell elképzelnünk, mint egy „budapestnyi radikalizálódó palesztin menekülttábort”. Van piac és pláza, a villanyt Izraelből veszik, a Hamász pedig nem csak egyszerűen terrorszervezet: munkát is adnak, valamint szociális ellátást is az övezet lakói számára.
A történész maga is csodálkozik, hogy a mostani konfliktust megelőzően mennyi rakétát tudott beszerezni a Hamász. A Vaskupola védelmi rendszernek köszönhetően az övezetből kilőtt rakéták egy része ugyanakkor már a levegőben megsemmisül: e nélkül Izraelben is sokkal több lenne a halálos áldozat és a sebesült. A másik oldalról fontos tényező pedig, hogy az eleve zsúfolt enklávéban a Hamász sokszor szándékosan civil létesítmények közelébe telepíti a rakétaállásokat. – Így aztán a halálos áldozatok száma, a halottak látványa fegyverré válik a médiaháborúban – mondta, megjegyezve, hogy mindez a Hamász tudatos hergelésével együtt minden térségben élő palesztint érint.
– Most például hatalmas általános sztrájk van készülőben az arab területeken, ez pedig sokkal nyugtalanítóbb, mint a Hamász rakétái. Olyan városokban forrnak most az indulatok, ahol nem egymás mellett, hanem egy házban élnek arabok és zsidók, ők most sok esetben egymás ellen fordultak.
A történész Lod városát hozza fel példának, ahol az arabok zsinagógákat gyújtottak fel, a zsidók pedig egy muszlim iszlám temetőt rongáltak meg. Novák Attila szerint egy-két napon belül jöhet a tűzszünet (erről csütörtök este meg is állapodott Izrael és a Hamász – a szerk.), a jelentős veszteségeket elszenvedett Hamásznak sem érdeke az, hogy még több áldozattal járjanak az összecsapások. Izrael pedig csak a szárazföldi beavatkozással tudná növelni a harcok intenzitását, azt pedig ők sem vállalják be olyan könnyen, mert a házról házra zajló gerillaharc során a zsidó hadsereg katonái közül is jóval többen eshetnek el. Az egykori attasé szerint a tűzszünet és a béke érdekében ráadásul Izraelre „biztos, hogy a kulisszák mögött elég nagy nyomást helyeznek, ahogy Egyiptomon keresztül a Hamászra is”.
– Lassan elcsitulnak majd az indulatok, de a mélyben még meglesznek majd – mondja Novák Attila.
