Forradalom zajlik a katolikus világegyházban, de erről Magyarországon alig tud valaki. A hazai egyház nem hallgat ugyan, de mintha nem kezelné jelentőségéhez mérten a szinodális megújulásként emlegetett folyamatot – véli Gégény István teológus, a kilencéves Szemlélek és testvéroldala, a Megújul.hu szerkesztőségének vezetője.
Hogy mi az a szinodális megújulás? Az egyházi szervezet és az egyházi gondolkodásmód átformálása: a laikusok, azaz a nem felszentelt hívők, köztük nők bevonása az egyház vezetésébe, szembeszállás a káros vallási felsőbbrendűséggel, a klerikalizmussal.
A Rómában az ősz kezdete óta zajló szinódus külső formájában is más, mint elődei voltak. Nem előadások hangzanak el, hanem 36 nagy méretű asztalnál 12-en ülnek; vegyesen püspökök, rendfőnökök, teológiai diplomával nem rendelkező laikus férfiak és nők, és olyan témákról beszélgetnek, mint a korunk kérdéseire adandó hiteles erkölcsi válaszok, a nők szerepe az egyházban, a nemiséggel kapcsolatos társadalmi kérdések, vagy éppen az egyházi személyek által elkövetett visszaélések és azok hatása. A tanácskozáson hét magyar – püspök, teológus és kánonjogász – is részt vesz.
A Megújul.hu a szinódus apropóján október 4. és november 12. között nem reprezentatív felmérést készített elsősorban arról, mit szükséges megváltoztatni, erősíteni az egyházban. A kérdőívet kitöltők közel fele-fele arányban nők és férfiak, egyharmadukban budapestiek, 18 százalékban falvakban élők. Több mint 80 százalékuk diplomás, 89,2 százalékuk katolikus, közel háromnegyedük teljes mértékben, negyedük részben, a maradék egyáltalán nem vallásgyakorló. A válaszadók többsége – tudhattuk meg Gégény Istvántól – a katolikus egyház előtt álló kihívások legfontosabbikaként a fiatalok egyházban való megtartását (illetve meghívását) tartotta. Szintén fontos kihívásnak érzik a hiteles, bátor, pártpolitikától független kommunikáció megtalálását, a kor embereinek kérdéseire adandó érthető válaszokat. Ezután következik a szexualitással, házassággal, válással kapcsolatos dilemmák kezelése (egy hasonló lengyelországi felmérésben ez a kategória az első helyre került), illetve a klerikalizmus helyett a papok és világiak között kialakítandó testvéri kapcsolat. Szerepelt még a kérdéssorban a teremtésvédelem (környezetvédelem) és a plébániai rendszer reformja is. A legkevésbé sürgetőnek a nők, illetve a laikusok egyházi szerepének növelését érzik a válaszolók. Gégény István megdöbbentőnek tartja, hogy a megkérdezettek 56 százaléka úgy nyilatkozott, azért nem vett részt a hazai szinodális folyamat előkészítő munkálataiban, mert nem hallott róla. (Csupán 15 százalék értesült a folyamatról a saját plébániáján keresztül.)
Közel negyedük élve a felkínált lehetőséggel saját véleményét is megosztotta. Sokan a „nyitott templomok” fontosságát emelték ki vagyis azt, hogy az egyháznak befogadóbbnak és szolidárisabbnak kell lennie a különböző társadalmi csoportokkal. A válaszolókat nyugtalansággal tölti el a hazai katolikus egyház erős politikai függése, ami, mint írják, „az anyagi javak hajszolásával párosul”. Többen azért aggódtak – mondta Gégény István –, hogy az esetleg túl gyors megújulás ne azt jelentse, hogy az egyház a világ elvárásainak igyekszik mindenáron megfelelni. Ahogy egy válaszadó fogalmazott: „A világnak Krisztus tanítását és Őt magát kell hirdetnie, nem pedig a világhoz idomulni.”
