Nehéz évek várnak a „szultánra”
Erdogan támogatója várja az elnök érkezését, tavaly decemberben Isztambulban (Fotó: Reuters)

Nincs könnyű helyzetben Recep Tayyip Erdogan, amióta nyilvánvalóvá vált, Joe Biden nyerte meg az amerikai elnökválasztást. A demokratapárti politikus sosem rejtette véka alá kritikáit a török elnökkel szemben. Már Barack Obama is jelezte elnöksége idején, hogy Erdogant autokrata vezetőnek tarja, ezért a török ellenzéket is kész lenne támogatni a hatalomváltás érdekében. Biden pedig annak idején kijelentette, Törökország maga is segítette az Iszlám Állam felemelkedését azzal, hogy átengedte területén az iszlamista harcosokat Szíriába. És bár ez utóbbi mondataiért Biden később bocsánatot kért, a török vezetőnek most minden oka megvan arra, hogy aggodalommal várja, mi lesz az amerikai külügy újabb lépése. Talán ezért sem véletlen, hogy a NATO-tagországok vezetői közül Erdogan volt az utolsó, aki gratulált Bidennek a győzelméhez – ezzel szemben a legnagyobb ellenzéki erő, a szekuláris Köztársasági Néppárt, valamint a kurdok azonnal jelezték, hogy örömmel fogadják a változásokat.

Erdogannak ráadásul több fontos ügy miatt is van még aggódni valója, már ami az amerikai–török kapcsolatokat illeti. Kiemelkedik ezek közül az oroszoktól vásárolt Sz–400-as rakétavédelmi rendszer ügye, amely miatt az Egyesült Államok korábban kizárta Törökországot az F–35-ös harcigép-programból. De ez még mind semmi, ugyanis a beszerzés óta az amerikai-török kapcsolatokban időzített bombaként ketyeg az úgynevezett CAATSA-törvény, amely alapján Washington nagyon komoly szankciókat vezethet be Isztambullal szemben, hiszen az orosz rakétavédelmi rendszert a törökök október közepén már ki is próbálták. A közeljövőben az amerikai kongresszus fog dönteni arról, hogy kötelezővé teszik-e a szankciókat Törökországgal szemben, Bidennek így meglesz a lehetősége arra, hogy – Trumppal ellentétben – érvényt is szerezzen az amerikai követeléseknek.

Nem kevésbé problémás Erdogan számára Biden kurdok iránti szimpátiája. Emlékeztetőül: a törökök a helyi szövetségeseikkel 2018 elején lerohanták az észak-szíriai Afrin kantont, amelyet a kurdok által vezetett Szíriai Demokratikus Erők tartottak ellenőrzésük alatt. Ezt az akciót egy újabb követte 2019 októberében, amikor Törökország a szír határ mentén kiterjedt offenzívát indított a kurd erők ellen. Mint ismert, a török beavatkozást több helyütt számos visszaélés kísérte, melynek legismertebb áldozata Hevrin Hálaf, a Szíriai Jövő párt főtitkára és a Szíriai Demokratikus Tanács egyik vezetője volt, akit a törökpárti milíciák kirángattak az autójából, majd az út szélén szitává lőttek. Ám úgy néz ki, hogy a törökök és szövetségeseik a mai napig nem tartják tiszteletben a szíriai kurdok jogait, az ENSZ szeptember közepén jelentést adott ki a visszaélésekről, amelyeket Erdogan partnerei követtek el Szíriában. Biden győzelme azonban azt jelenti, hogy Törökországnak azonnal fel kell hagynia a megfélemlítő politikájával.

Napok után gratulált Erdogan Joe Bidennek
Magyar Hang

Napok után gratulált Erdogan Joe Bidennek

Erdogan a demokrata jelölt ellenfelével, Donald Trump hivatalban lévő amerikai elnökkel ápol jó kapcsolatot.

De ha Biden kedve úgy engedi, akár a török gazdaságon keresztül is jobb belátásra is kényszerítheti Erdogant. Kitűnő eszköz lenne ehhez a Halkbank-ügy, amely az után robbant ki, hogy kitudódott: a török állam tulajdonában lévő bank megkerülte az Irán elleni szankciókat. Most viszont a Biden-adminisztrációnak elég pusztán csak hagynia, hogy az amerikai igazságszolgáltatás végezze a dolgát, és leleplezze minden idők egyik legnagyobb szankciókijátszási műveletét. Ha ez így lesz, akkor az amerikai büntető intézkedéseknek beláthatatlan hatásai lehetnek az amúgy is gyengélkedő török gazdaságra.

És akkor még nem beszéltünk az amerikai diplomácia legújabb tervéről, amely nemrég került nyilvánosságra: e szerint Washington elkötelezi magát a „demokratikus értékek erősítése” mellett Törökországban, és a programban pénzeszközöket is kijelöltek a cél megvalósításához. Az illiberális módszereiről is híres Erdogannak – akit a pártjában sokan csak szultánnak neveznek –, így a jövőben belpolitikai fronton is komoly nehézségei támadhatnak az egyre inkább ébredező ellenzékével és a civilekkel szemben.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2020/50. számában jelent meg december 11-én.

Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában! És hogy mit talál még a 2020/50. számban? Itt megnézheti!