Az Európai Parlament nagyobb frakciói azt el tudták érni, hogy a testület sürgősséggel tűzze napirendjére a lengyel és a magyar helyreállítási alapok ügyét, azt viszont már nem, hogy az Európai Bizottságtól bármilyen érdemi információt megtudjanak a plenáris ülésen.
Amit mindenki tud, azt elmondta Paolo Gentilloni költségvetési biztos: a 27 tagállam közül 25 adott be eddig nemzeti tervet, a bolgárok és a hollandok a kormányalakítási nehézségek miatt még nem. 22 programot már jóváhagyott az Európai Bizottság, a magyar, a lengyel és a svéd tervvel fenntartásai vannak a testületnek. Lengyelország és Magyarország esetében póthatáridőt tűztek ki, ami eredménytelenül telt el. A biztos azt mondta, hogy részleteket nem árulhat el, a tárgyalások kimenetelét nem lehet előre megjósolni, de az Európai Bizottság mindent megtesz az unió pénzügyi érdekeinek védelme érdekben, különösen, ha ez összefügg jogállamisági kifogásokkal.
A legelső hozzászóló, a román Siegfried Muresan kissé ingerülten közölte, hogy az Európai Parlamentnek el kell számolnia az adófizetők felé az adófizetők pénzével, ezért ennél több információra van szükség. Ugyanezt hangsúlyozták mások is.
A vita során a legtöbb képviselő az értékelési folyamat átláthatóságát hiányolta, anélkül ugyanis nem követhető, hogy a magyar és a lengyel kormány milyen lépéseket tett a jogállamisággal és az igazságszolgáltatás elleni támadásokkal, az uniós jog elsőbbségével, a közbeszerzéssel, a korrupcióval és a kisebbségek nem egyenlő kezelésével kapcsolatos aggodalmak feloldására.
Számos képviselő kiemelte, hogy a Bizottságnak csak akkor kellene jóváhagynia a terveket, ha az érintett tagállamok minden egyes problémát az Unió pénzügyi érdekeit és az adófizetők pénzét védő költségvetési feltételrendszerrel összhangban orvosoltak. Ugyanakkor hangsúlyozták, hogy nem a magyar és a lengyel emberek ellen lépnek fel, hanem ellenkezőleg: azt akarják elérni, hogy az uniós pénzek az arra igényt tartó emberekhez és a vállalatokhoz, és ne korrupt politikusokhoz jussanak el.
Olyan is volt, aki felszólalt a két kormány védelmében. Gunnar Beck, a szélsőjobbos, populista frakció, az Identitás és Demokrácia tagjaként rávilágított arra, hogy a lengyel-magyar duóval az a baj, hogy nem akarnak több százezer illegális bevándorlót, meg azt sem akarják, hogy az ábécé elsajátítása előtt szexuális oktatásban részesüljenek a gyerekek. Egy párttársa szerint azonban azért kell a magyaroknak odaadni a pénzt, hogy ne kényszerüljenek a piacról drága hitelt felvenni.
Három magyar politikus is hozzászólt a témához. Cseh Katalin momentumos képviselő azt mondta, hogy amit látunk, az politikai pingpong, amelynek során az Európai Bizottság hitelessége sérül, mert a lengyel és a magyar autokraták nem veszik komolyan ezt az egészet, építik a kleptokráciát, aztán a háttéralkuknak köszönhetően majd csak megindul a pénz.
„Megint bolondot csinál Önökből az Orbán-kormány, ha fél év tárgyalás után most azt mondják nekik: minden rendben van és megkaphatják az uniós pénzeket” – szegezte szavait az Európai Bizottság jelenlévő képviselőjének az EP strasbourgi mai plenáris ülésen elmondott hozzászólásában Ujhelyi István. Az MSZP-Párbeszéd európai parlamenti képviselője a helyreállítási forrásokról szóló vitában hozzátette: miközben a magyar kormány azt hazudja otthon, hogy azért fagyasztották be az uniós források kiutalását, mert LMBTQ-propagandisták nemváltoztató műtéteket akarnak reklámozni a magyar óvodákban, addig a valóság az, hogy az állami szintű korrupció és a jogállamiság leépítése miatt késik a magyar terv brüsszeli elfogadása.
Győri Enikő fideszes politikus elmondta: a zsarolás a baloldali többség bevett munkamódszere. Szerinte az uniós helyreállítási pénz nem könyöradomány, a magyar embereknek jár 2500 milliárd forintnyi összeg a közösen felvett hitelből. A vonatkozó európai szabályozás egyértelmű, az Európai Bizottságnak oda kell adnia Magyarországnak ezt a pénzt, hiszen a magyar helyreállítási terv megfelel az uniós követelményeknek, elfogadásának szakmai akadálya nincs.
A volt lengyel miniszterelnök Beata Szydlo pedig kijelentette: „Nem fogadom el, hogy azt mondják, hogy Lengyelország lábbal tiporja az európai értkeket, akik ezt mondják, örömmel élnének Lengyelországban.”
