A Hellbound című dél-koreai Netflix-sorozat ugyanazt a problémát boncolgatja, mint néhány évvel ezelőtt a konkurens HBO nagy sikerű sorozata, a Margaret Atwood regényéből készített A szolgálólány meséje. Mi történik a világgal, ha vallási őrültek kerülnek a hatalomba vagy annak közelébe?
A Netflix kínálatában november 19. óta elérhető sötét fantasy egy gyorsétkezdében indul, ahol a vidáman beszélgető fiatalok mellett egyvalaki magában motyog, ömlik róla a veríték, és rémülten figyeli a múló időt mobiltelefonja kijelzőjén. Egyre erősödő rengéseket követően három hatalmas fekete alak jelenik meg, szétrobbantva a falakat, majd véresre verik a férfi t, végül elégetik. Csak a csontjai maradnak.
Később kiderül, nem egyedi esetről van szó. Egyre többeket keres fel egy inkább démonra hasonlító, félelmetes angyal, aki percre pontosan közli, mikor kerül pokolra a bűnös lélek. Egy fiatal férfi, a kenetteljes Csong Dzsinszu (Jeong Jin-soo) Új Igazság néven vallást alapít, és az esetek napvilágra kerülését követően egyre nagyobb népszerűségre tesz szert. Gyorsan kiderül, hogy tehetős támogatók állnak a mozgalom mögött. A történet váratlan csavarja, hogy a vallásalapító helyét egy hatalomvágytól ittas pap veszi át, és az Új Igazság hamarosan a hivatalos szervek fölé kerekedik.
Egy újabb csavart követően az is kiderül, hogy hazugságra épül az egész mozgalom, a fekete démonok léte és feladata azonban továbbra is rejtély. Az első évad egy újabb, meglepő fordulattal ér véget, amely előkészíti a terepet a hírek szerint már tervezett második szériának.
A Jon Szangho (Yeon Sang-ho) rendezte sorozatban a keleti kultúrákban megszokott, az érzelmeket erőteljesen túlhangsúlyozó színészi játék európai szemmel kevéssé tűnik hitelesnek, mondhatnánk, zavaró, de ha túllépünk ezen, és a mondanivalóra figyelünk, már sokkal érdekesebb a mű. A rendező érzékletesen mutatja be, hogyan használja ki az emberek rémületét – felhasználva az egyházat – Csong Dzsinszu, majd ezt hogyan tökéletesíti utódja. Hogyan manipulálják a hétköznapi embereket, miként épülnek be az egyház emberei a hatalomba, és jutnak el odáig, hogy a hatalom képviselői is az ő kegyeiket keresik.
Ha elvonatkoztatunk a konkrét történettől, nehéz nem észrevenni, hogy a hatalom megszerzésének folyamata a normál, hétköznapi életben ugyanolyan észrevétlen és gyors lehet, ahogy a sorozatban látjuk. A tömegek könnyen befolyásolhatók, különösen, ha van valami alapja is a félelmüknek; illetve hogy bármit megtesznek, csak legyen valaki, akire rábízhatják magukat, vagy legalább valami reményt ad nekik. Nem kíváncsiak arra, van-e valós alapja az ígéreteknek, hogy valóban hiteles-e azok képviselője, csak legyen mibe kapaszkodni. Vannak persze kételkedők is, őket azonban elnyomja a tömeghisztéria, mert mindenki hinni akar, senki sem akar kilógni a sorból.
A sorozat hatalmas sikere azt jelzi, hogy valós problémát jár körül: a megjelenést követő három napban listavezető lett a nem angol nyelvű sorozatok között, 43 millió órányi nézettséggel.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang újévi, 2022/1. számában jelent meg, december 30-án.
