Sokan várták az első kötetem után, amely nagyon jó kritikákat kapott, hogy majd idővel elmélyül a költészetem, de bennem sohasem volt ilyen szándék, azt gondolom, amit én csinálok a költészeten belül, az önmagában is érvényes lehet – mondja Varró Dániel. A minap megjelent Túl a Maszat-hegyen 2. kapcsán beszélgettünk arról is: magyar sajátosság, hogy a költőktől azt várjuk, „bokáig csúszós vérben álljon”, vátesz és lángoszlop legyen.
Többek között szóba került még ezenkívül:
• A Túl a Maszat-hegyent valóban „sznob óvodásoknak” szánta?
• Miért lett egy kislány kedvenc limerickje az, hogy „Egy úr lakhelye Mozambik, fenéken harapták a zombik”?
• Mennyire befolyásolják az alkotásban a költészetével kapcsolatos félreértések – például amikor azzal vádolták az interneten, hogy „öngyilkosságra buzdítja” a csecsemőket?
• Mit ért egy hatéves a Gyűrűk urából, és egyáltalán: honnan tudhatjuk, mit képes befogadni egy gyerek olvasó?
Műsorvezető: Wekerle Szabolcs
Ha inkább hallgatná, iratkozzon fel Podcast-csatornáinkra: YouTube, Spotify, Google Podcasts.
