A mentális betegségek továbbra is stigmaként élnek a társadalmi tudatban. Dacára annak, hogy műveltebb körökben már nem szalonképes valakit vélt vagy valós pszichikai zavara miatt nyíltan lenézni, a legtöbb ember magában továbbra is így tesz. Ennek tükröződése, amikor a nekünk nem tetsző viselkedésű embereknél egy-egy (éppen divatos, és kimondatlanul is elítélendő) mentális kórképet diagnosztizálunk konyhapszichiátriai szakértelmünk segítségével. Manapság a legkönnyebben alkalmazható negatív töltetű mentális zavar a narcisztikus személyiségzavar, ami az antipatikus tahó férfi szinonimájává vált.

A narcizmust nap mint nap emlegetik a médiában, miközben a legtöbbeknek csekély ismeretei sincsenek arról, mi is jellemzi valójában ezt a személyiségzavart, és hogy az ezzel támadott férfiak valóban megfelelnek-e a narcizmus diagnosztikus követelményeinek. Szinte kizárólag férfiak a célpontok, ami abból a szempontból indokolt, hogy a valós narcizmus érintettjeinek nagy többsége tényleg férfi. Ugyanakkor attól még nem lesz valaki narcisztikus, hogy nem felel meg az elvárásainknak, és a viselkedése kifejezetten sértő a számunkra.

• A lakosság mekkora százaléka lehet narcisztikus?
• Összefügg-e mindez az intelligenciával?
• Felismerjük-e, ha valaki mondjuk a munkahelyünkön vagy a szűkebb környezetünkben ilyen?