Fotókon, mit hív a kormány „diáküdülőnek” Vitnyéden

Fotókon, mit hív a kormány „diáküdülőnek” Vitnyéden

Képeink Vitnyéd-Csermajor kerítéssel és állandó rendőri védelemmel őrzött területe mellett készültek. Az ingatlanon szeptember óta építkezik az állam. (Fotó: Magyar Hang / Beliczay László)

Támogassa a Magyar Hangot!

Legyen Ön is előfizetőnk, rendelje házhoz a Magyar Hangot! Ha más módon támogatná a lapot ebben a nehéz helyzetben, azt is megteheti (PayPal és bankkártya is)! Köszönjük! ELŐFIZETEK

Nem menekülttábort, hanem diákok számára fenntartott nyári tábort építtet a magyar kormány az osztrák határ közelében, Vitnyéden, az üdülőt egy soproni és egy győri rendészeti iskola tanulói használhatják – ezzel magyarázta Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter a helyieket és a burgenlandi lakosokat hónapok óta nyugtalanító beruházást.

Az MTI-nek adott válasz legalább annyi kérdést vet fel, mint maga az elhagyatott majorságban, az egykori tejipari szakiskola területén zajló építkezés. Elvégre miért kellene új nyári tábort építeni az erdő szélén, kilométerekre minden környező településtől – és ha tényleg ez volt a cél, az állam miért nem tartotta meg inkább a már elárverezett Balaton-parti honvédségi üdülők valamelyikét a tanulók számára? Az sem oszlatta el éppen a vitnyédiek és a közeli kapuváriak kételyeit, hogy az építkezés szeptember elején teljes titokban, a lakosság értesítése nélkül kezdődött – az állami beruházó első lépésként kilométer hosszú drótkerítéssel vette körül a majorságot, amit azóta is éjjel-nappal rendőrök őriznek.

A helyszínről terjedő pletykák, a lakosság tiltakozása miatt mi is Vitnyéd-Csermajorra utaztunk, hogy a helyszínen győződjünk meg, mi is épül a tölgyes határában. Helyi „idegenvezetőnk” Remete László, Kapuvár polgármestere erdei ösvényeken kísért el minket, hogy olyan pontról láthassuk a tábort, ahol képet kaphatunk valós méreteiről – ez nem is olyan egyszerű, hiszen az állami ingatlant közútról csak magánterületen keresztül lehetne megközelíteni.

 

Az első, ami szembe tűnt, az a legalább három és fél méter magas drótkerítés, ami több száz méteren át fut a majorság mellett, és amit két tenyérnyi, masszív alumíniumgerendákkal erősítettek meg.

A második pedig a majorság közepén felállított, legalább 20 méter magas kommunikációs torony – ez sem éppen a diáktáborok elmaradhatatlan kelléke. „Van más is. Úgy tudjuk, ezek a képek az iskola korábbi tornatermében készültek – mutatta telefonját Remete. A fotókon fekete, emeletes tábori vaságyak hosszú sora látszik, de látunk képeket ajtó, függöny nélküli zuhanyfülkékről is; mindez inkább börtönre, mint diáküdülőre emlékeztet.

 

A kerítés mentén mindenhol kisebb-nagyobb szemétkupacok tarkállanak, a legtöbb szemét azonban a szakiskola korábbi leánykollégiumának udvarán áll, helyenként két méter magasan tornyosulnak a kidobált matracok, bútordarabok – máshol autóroncsokat is látunk. „A kárpátaljai menekültek hagyták itt, itt laktak augusztus végéig, aztán elküldték őket” – int a lerakat felé a kapuvári polgármester, aki szerint – ha tényleg gyerekekre számítanak – a beruházónak először ezt a rengeteg szemetet kellene elhordania.

Lapunk egy fotósorozatot készített a majorság mellett, az összeállításban felhasználtuk a Remete Lászlótól kapott képeket is. Azt már olvasóinkra bízzuk, hogy a képek alapján nyugodt szívvel küldenék-e ide táborozni iskolás gyerekeiket.

Pénteken megjelenő lapszámunkban bővebben foglalkozunk a témával. Ebben a számban olyan, a Magyar Hang birtokába kerülő dokumentumokból is idézünk, melyek azt mutatják: Vitnyéden valójában nem diáküdülő, hanem menekülteknek szánt átmeneti befogadó tábor épült. És épül, hiszen a munkálatok jelenleg is zajlanak.