A belfiorei studiolo táblaképei

Együgyű, ám heves ellenérzéseim Berlinnel kapcsolatban csak fokozódtak, amikor megtudtam: oda került Polühümnia belfiorebéli táblaképe. Micsoda otrombaság! A múzsák lakhelye Ferrara, így olvastam, midőn három éve kuporgatott kis pénzünket minden előrelátás nélkül olaszországi utazásunkba invesztáltam. Berlin érje be egy filmfesztivállal meg két Bundesliga-csapattal! Pedig különösen vágyódom két kép látására: a már említett (Francesco del Cossa, mások szerint Bono da Ferrara festette) Polühümniáéra és a búzakoszorús Tháliáéra (utóbbi ráadásul földink, Michele Pannonio munkája, és elég hozzá a Szépművészetiig menni).

Hogy miért? Mindketten leveles-fürtös szőlővesszőt tartanak kezükben – mi több: Polühümnia klasszikus kontraposztban finoman ásóra támaszkodik, hetykén vállára dobva kapa! Ő még nem József Attila földmívese („Cammog vállán a megrepedt kapa, / vérzik a nyele, vérzik a vasa”), hanem Vergiliusé („Títyrusom, ki a sátras bükk hüvösén heverészel, / erdei múzsádat leheled lágyhangu sipodba”), aki – mint Hésziodosz írja – a természet ősi ritmusára és Apollón lantszavára teszi a dolgát („Te ne várd be / érkeztét, jobb, hogyha előbb metszed meg a szőlőt. / Ám ha a házát-hátán-hordó mászik a fára, / félve a Pléjaszoktól, késő nyitni a tőkét”).