A bizalmasa volt

A bizalmasa volt

Fotó: Unsplash

Néha újra elolvasok egy-egy könyvet, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy egy kicsit az évekkel ezelőtt aláhúzott, széljegyzetelt vagy kiemelőzött mondatokkal bíbelődjek. Ez a könyv 1970-ben jelent meg (Zrínyi Katonai Kiadó), emiatt érthető talán, hogy amiket akkor húztam alá, nem minden esetben egyeznek azokkal, amiket most tartottam kiemelendőnek. Azon meg sem lepődtem, hogy olyan szemmel is nézem és olvasom a mondatokat, hogy figyelem, mi az, aminek maradt némi aktualitása. Mint tudjuk, a történelem ismétli önmagát, ha tetszik, a történések hasonlósága és/vagy azonossága már meg sem lep bennünket, és tudjuk, mert mindig is így volt, hogy csupán a történéseket alakító és/vagy azokban rész vevő személyiségek cserélődnek le. A történések és a történelem alakítói készakarva vagy akaratuk ellenére kopírozzák le az egykor hasznosnak mutatkozó dolgokat.

Ma, amikor az illiberalizmus (ezt ismeretlen, javítandó szónak ítélte a gépem, pirossal húzta alá) fantomját vizionáljuk, már meg sem lepődünk egy ilyen mondaton: „… egyszer és mindenkorra le kell számolnunk azzal, amit közoktatásnak hívnak. A közoktatás a legmaróbb és legbomlasztóbb méreg, amit a liberalizmus valaha is kitalált saját maga kiirtására.” Ehhez már csak habként jön a tetejébe ez: „A művelődés teljes szabadsága az elit előjoga… A tudomány egész fegyvertárát állandó ellenőrzés alatt kell tartani”.

A teljes cikket a Magyar Hang július 15-én megjelent, 2022/29. számában olvashatja el. Vegye meg nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületén online!

Olvassa el a teljes cikket online, Magyar Hang Plusz előfizetéssel! Egy hónap csak 1490 forint!

Előfizetek
Már előfizettem, belépek Beléptem, elolvasom a cikket!