A hátrálás ideje

Jól mutatja az uniós pénzek folyósítása érdekében tanúsított engedékenység, hogy a hatalom boszorkánykonyhájában a nemzeti szuverenitás dacos emlegetése sem több politikai terméknél. Ezúttal nem a keleti autokrata partnerek előtti, tiszteletnek nevezett hajbókolásról van szó, hanem a Brüsszelből érkező igényeknek való eminens megfelelésről.

A szuverenitást, a kormány mozgásterét valójában nem az Európai Unió korlátozza, hanem az a tény, hogy Orbán Viktor és rezsimje az eddigi politikájával önmagát szorította sarokba. A választási győzelem és a jogállamisági mechanizmus élesítése után csúcsra járatott vétópolitika, illetve az azzal való fenyegetés nem állította meg az uniós gépezetet. Az európai intézményekben pontosan tudják, hogy Magyarország mennyire sérülékeny, egyrészt az orosz energiahordozóknak való extrém kitettség, másrészt az elhibázott pénzügyi, gazdasági döntések, a példátlan választási osztogatás és a – már a kormány szerint is – fenntarthatatlan rezsiárrögzítés következtében felborult egyensúly miatt. A miniszterelnök a választás előtt azzal kalkulálhatott, hogy a kampányban nincs még szükség a beragadt uniós pénzekre, fontosabb az EU-ellenes retorika fenntartása, a Holdról is látható Fidesz-győzelem úgyis megnyitja a pénzcsapot.

• Brüsszelben rájöttek, hogy a magyar félnek sürgős a mielőbbi megegyezés.
• Orbán eljátszotta a bizalmat.
• A kormánynak van még hova hátrálnia.

A teljes cikket a Magyar Hang november 11-én megjelent, 2022/46. számában találja. Vegye meg nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületén online!