A magyar bajkeverő

A magyar bajkeverő

Orbán Viktor miniszterelnök (k), Németh Zsolt, az Országgyûlés külügyi bizottságának fideszes elnöke (b) és Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke (j) a kormányfő előadása előtt a 33. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktáborban az erdélyi Tusnádfürdőn 2024. július 27-én (Fotó: MTI/Veres Nándor)

Kéretlen, utólagos, így hasznavehetetlen tanácsom a miniszterelnöknek: ne úgy írja körül ellenfeleit, hogy arról sokaknak éppen ő jusson eszébe. Orbán Viktor agresszív törpeként jellemezte az új európai embertípust, miközben az unióban láthatóan ő az agresszív, ráadásul – nem túl elegáns és demokratikus módon – karanténban tartott kisebbség. Aki szövetségeseivel június 9-én sem tudta bevenni Brüsszelt, mert az európai polgárok nagy része másféle politikai erőknek szavazott bizalmat. Amelyek így az Európai Parlamentben továbbra is masszív többséget alkotnak, s megtehetik, hogy fontos döntéseknél megkerüljék a miniszterelnököt és „szuverenista” elvbarátait.

A közvetlenül választott strasbourgi, brüsszeli parlamenthez hasonlóan a tagállamok demokratikusan megválasztott vezetőiből álló Európai Tanácsban sem áll jobban Orbán Viktor szénája. Így az, ahogy a tusványosi hallgatósága előtt felrajzolta az EU jövőjével kapcsolatos vízióját, „Brüsszelből” inkább a kisebbségben maradt bajkeverő komikus ágálásaként hathatott. Aki társaival hiába hozta össze a Patrióták jelentékeny létszámú EP-frakcióját, hiába erősíti meg szövetségét Robert Fico szlovák miniszterelnökkel, az európai partvonalról osztja tanácsait. Azzal pedig, hogy a magyar uniós elnökséget nem a konszolidáció tálcán kínált lehetőségeként, hanem a provokáció, a trollkodás eszközeként fogja fel, jó időre elvágta az országot a befagyasztott EU-s pénzektől. A Donald Trump által esetleg előterjesztett, az uniós tagságnál előnyösebb amerikai ajánlatról szóló zavaros gondolatmenete pedig egyvalamire volt jó: tudatosította az unió meghatározó köreiben, hogy a magyar kormányfő kész bárkivel szövetkezni az EU egységének aláásására. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a diplomáciát a szövetségesek esetében körkörös toporzékolással helyettesítő külügyminiszterével együtt valószínűleg évtizedekre meglékelte a hagyományos lengyel–magyar barátságot, végképp nem világos, mindebben mi a magyar érdek. Arra a Lengyelországra rontott rá Orbán Tusnádfürdőn, amelyet maga is Európa erőtől duzzadó gazdasági és katonai hatalmának tart.

A teljes cikket elolvashatja Plusz előfizetésünkkel, vagy a Magyar Hang hetilap augusztus 8-ig kapható 2024/31. számában. Országjáró riportok, interjúk, elemzések, véleménycikkek, reklámmentes olvasás – ezeket kínálja a Magyar Hang Plusz!

Olvassa el a teljes cikket online, Magyar Hang Plusz előfizetéssel! Egy hónap csak 1690 forint!

Előfizetek
Már előfizettem, belépek Beléptem, elolvasom a cikket!