Harminc éven belül több műanyag lesz a vizekben, mint hal

A fogyasztói kultúra alapanyaga és szimbóluma a műanyag, amely az elmúlt hatvan évben átformálta a mindennapjainkat. Előnyeit azonban idővel felülírta a tény, hogy nem tudunk megszabadulni tőle. Mára elborította a bolygót a műanyag, és mivel az alternatív megoldások egyelőre nem váltak be, szemléletváltásra lesz szükség, ha nem akarjuk, hogy a bevásárlószatyrok és műszálas ruhák apró szemcséi szó szerint az agyunkra menjenek.

Kőhalmi Zoltán Az utolsó 450 év című regénye egy valószínűtlen szerelemmel indul: egy moszat és egy páncélos ostoros habarodik egymásba, hogy egy aszteroida becsapódását követően az örökkévalóságig öleljék egymást a mélyben. Csakhogy „a XXI. században a felszínre szivattyúzták, és a százhalombattai kőolaj-finomítóba szállították őket”, majd „desztillálták, pirolizálták, polimerizálták, azután krakkolták, granulálták, hevítették, végül formára fújták, hogy teljesen új alakban öltsön testet.” Így született meg a tökéletes macimézes flakon, amely a címben jelzett élettartamát alaposan kihasználva regényhőssé érik.

450 éves lebomlási ideje nem kevés, de még vaskosabb kötet születhetett volna, ha a szerző egy több mint 500 év alatt lebomló eldobható pelenkát, egy akár ezer évig is elélő műanyag szatyrot, vagy netán egy hungarocell lapot tesz meg főszereplőnek, amely egymillió év alatt sem tűnik el. Néhány percig használt mindennapi tárgyainkkal évszázadokra előre hulladékba borítjuk a Földet, már az emlékünk is elenyész, amikor a tegnapi bevásárlószatyor maradéka még mindig az óceánban lebeg majd. És hiába szabadulunk meg tőle, nem távolíthatjuk el magunktól, hiszen az apró plasztikdarabkák, vagyis a mikroműanyag előbb-utóbb újra rátalál a felhasználóra.

• Tényleg olyan jók-e a lebomló szatyrok?
• Mi lett egy bioszatyorral azután, hogy három évre a földbe ásták?
• Hány milliárd tonna műanyagot állítottunk elő a mögöttünk hagyott évtizedekben?
• Milyen magyar találmány segíthet?