A pincér

Déli egy óra, 2011 ősze. Felkapott budai étterem. Négyen megyünk. A rutinos pincér a vendéglő két helyiségét összekötő átjáró melletti asztalra mutat, ide tessék… Érdeklődöm, nincs-e másik. Sajnos nincs, tetszik látni, sok az előfoglalás. Valóban, majd minden asztalon ott a tábla. Sokan járnak ide, hét végén különösen, ma csütörtök, de helyeket tartanak fenn betérő törzsvendégeknek, aktív és nyugdíjas kormánytagoknak, haveroknak, delelő és alkonyodó celebeknek. Maradunk tehát a forgalmas átjárónál. Hátunk mögött helykereső vendégek, siető pincérek.

Az étlap. Nem mindent értünk, manapság nem járja a sertéspörkölt galuskával, főzelék feltéttel vagy a gyerekek kedvence: paradicsomleves betűtésztával, Előkelőbb lett a világ; ricotta, gnocchi, gazpacho meg kaviár, szarvasomba – effélék sorjáznak, az étlap az ebéd első fogásának tekinthető, ízlelgetjük a szavakat. A külföldön élő baráti házaspárt feleségemmel otthonunkba invitáltuk, pogácsát, édes aprót kínáltunk, és étvágygerjesztőt, a hölgy nem iszik, a férj barackpálinka mellett dönt. Felkerekedünk és beszélgetve átsétáltunk a vendéglőbe.

A házaspár 1966 óta az Egyesült Államokban, New Jersey-ben él, útlevéllel hagyták el hazánkat, de visszajönni nem óhajtottak. Akkorra mindketten elérték pályájuk csúcsát, szép jövedelmük és budai otthonuk volt. De voltak bizonyos, a hölgyet, az akkoriban ünnepelt szépséges színésznőt otrombán alázó méltatlan zaklatások, többször be akarták szervezni, felsőbb pártkörök privát társaságukba vonni. Minduntalan nemet mondott. Emlékiratában, mely 2001-ben Budapesten jelent meg, erről sok szó esik. Feleségemmel őrzünk egy fakszimile bírósági dokumentumot, a házaspártól kaptuk. Lapjain súlyos ítélet 1968-ból; távollétükben mindkettőjüket visszatérés megtagadása vádjában bűnösek találták. Börtön, teljes vagyonelkobzás.