A türelem

Sötétben pörög a földgolyó, süketen, elszenesedve, nem marad egyéb, csak a rejtély, a türelem, a kenyér meg a bor. Ilma Rakusa könyvében olvasom ezt. Borzongatóan szép. A könyv címe: Rengeteg tenger. Évek óta várt rám a polcon. Ajándékba kaptam régen, nem vetettem rá magamat azonnal, megesik, ami késett, nem múlt. Úgy gondolom, a legjobb pillanatban találkoztunk. Telibe talált, mint mondani szokás. Identitáskudarcokkal küszködő, Közép-Európa-rigolyákba bonyolódó, okvetlenül lassulni próbáló lelkemnek fontos volt minden szava.

Ilma Rakusáról a következőket szükséges elmondanom. Rimaszombaton született szlovén apa – igen, szlovén, nem szlovák – és magyar anya gyermekeként a II. világháború után. Élt Budapesten, Ljubljanában, Triesztben, Zürichben. Vándorolt gyermekként, ment, ahova a szülei vitték, mi mást tehetett volna. Amikor ott kellett hagynia a tengert, akkor otthagyta. Aztán nem állt meg később sem. Ment és ment. Kamaszként és felnőttként is. A szélrózsa minden irányába. Habár ez nem pontos. Szinte mindig keletre tartott, legfeljebb délre és északra, nyugatra alig.