Túlélni Jézus elfelejtését

Milyen lesz a kereszténységét maga mögött hagyó Európa? Milyen kihívásokat hordoz az új világ? Szinte egy időben találkozhattunk két, a kérdésekkel foglalkozó lengyel alkotással. Hanna Nobis Polish prayers című dokumentumfilmjét a Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztiválon, a BIDF-en lehetetett látni. Maciej Zieba domonkos szerzetes Gond hátán gond című kötete pedig nemrég látott napvilágot.

A kamaszkorból kilépő Antek büszke, militáns keresztény (már ha van ilyen egyáltalán), aki a maga módján kíván választ adni napjaink kihívásaira. Válaszai közül a leglátványosabb, hogy hasonló felfogású, szélsőséges, az Országos Radikális Táborhoz és az Élet Pártján Alapítványhoz tartozó társaival az éppen esedékes melegfelvonulást próbálják ellentüntetéssel megzavarni „Jézus Krisztus, Lengyelország királya” nevében.

Antek, a hitehagyó

Hanna Nobis dokumentumfilmje több mint egy éven keresztül kíséri a jobboldali családból származó lengyel informatikus fiút, akinek hamarosan gondjai támadnak harcostársaival és magával a kereszténységgel is. Életében először komoly barátnője lesz – a tény pedig valóságos revelációval hat rá. Kinyílnak előtte a világ addig rejtve maradt dimenziói, meglátja addigi korlátait. A korábban buzgó Antek kisebb belső küzdelmen átesve néhány hónap alatt ateistává válik. A fiú megfogalmazásában: „Rájöttem, hogy minden, amit Isten iránti szeretetből teszek, tökéletesít és jobbá tesz engem. De aztán felmerült bennem a kérdés: valójában mi szerepe van ebben Istennek. Tényleg szükségem van rá?”

Hogy Antek pontosan mivel szakít, milyen elképzelései voltak korábban hitről, kereszténységről, azt csupán sejtjük. Mint ahogy azt is, hogy az általa addig képviselt harcos, demonstratív és agresszív vallásosságnak kevés köze van az evangéliumi kereszténységhez. Hogy napjaink felfogása mégis azonosítja a korlátolt szélsőség megnyilvánulását az autentikus katolicizmussal, annak három alapoka biztosan van. Egyrészt a keresztény tanítást egyre kevesebben ismerik Európában, a külsőségek alapján pedig könnyű eltévedni. Segít másrészt az azonosításban az egyházi vezetők több szerencsétlen, szellemi harakirivel felérő megnyilvánulása. Végül nem feledkezhetünk meg arról a tendenciáról, amivel a Szathmáry István fordításában magyarul most megjelent kötetében (a 2020-ban, egyébként a film forgatása idején elhunyt) Maciej Zieba domonkos szerzetes is foglalkozik, hogy a képzetlen, nacionalista és a kortárs világgal szemben ellenséges klerikális jobboldalt a teljes (lengyel) katolicizmus képviselőjeként mutatja be a sajtó, s így tekint rá a világ – figyelmen kívül hagyva a „vallási tartalmak gazdagságát és összetettségét”, a vallás máig meglévő kiemelt kulturális és társadalmi szerepét. Akár túlzásnak érezhetnénk a domonkos pap szavait, ha nem találkoznánk hasonló jelenségekkel a magyar nyilvánosságban is. Zieba „hét gondon” keresztül vizsgálja a kereszténység jelenlegi állapotát.