A klímaváltozás miatt Magyarország éghajlata egyre alkalmasabbá válik arra, hogy a korábban csak melegebb éghajlaton elterjedt csípőszúnyogok hosszú távon is megtelepedjenek és átteleljenek nálunk, így tartós populációik jönnek létre az országban. E szúnyogok számos egzotikus betegség kórokozóját képesek terjeszteni, és a hiedelmekkel ellentétben korántsem csupán természetes vizek partján találkozhatunk velük. Sőt, az eddig Magyarországon megtelepedett invazív csípőszúnyogok kifejezetten a nagyvárosi élethez alkalmazkodtak, így akárhol találkozhatunk velük, ahol a szaporodásukhoz szükséges minimális feltételek adottak.
Az Ökológiai Kutatóközpont által működtetett Szúnyogmonitor program adatai alapján eddig három invazív csípőszúnyogfaj telepedett meg tartósan az országban: az ázsiai tigrisszúnyog, a japán bozótszúnyog és a koreai szúnyog. Tavaly az önkéntesek által észlelt, lefotózott és beküldött minták között magasan az ázsiai tigrisszúnyog vezetett 510 egyeddel, míg a koreai és a japán szúnyogból jóval kevesebbet – 62-t és 31-et – találtak. (Egyébként olvasóink is küldhetnek be észleléseket az ökológusoknak, ehhez keressék fel a Szunyogmonitor.hu oldalt.) A program eddigi öt éve során tavaly jelentették be a legtöbb egyedet összesen e három fajból, míg korábban ennél 10–15 százalékkal alacsonyabb volt az észlelt számuk.
– A beérkezett három faj nagyjából tíz éve van jelen a magyarországi csípőszúnyog-faunában, és folyamatosan hódítják meg az újabb és újabb területeket hazánkban – mondja Garamszegi László Zsolt, az Ökológiai Kutatóközpont főigazgatója, a Szúnyogmonitor vezető kutatója. – Ha olyan helyre találnak, ahol kedvező feltételekre lelnek, ott könnyen megtelepednek, majd fokozatosan terjednek tovább. Így az egyik tapasztalható trend a korábban már bejutott fajok térhódítása és egyedszámuk emelkedése. Emellett az újabb inváziós fajok esetleges megjelenésére is figyelnünk kell: Európában több más idegenhonos szúnyogfaj is felbukkant az elmúlt években, és várható, hogy ezek előbb-utóbb nálunk is meg fognak jelenni. – Az itthon még nem talált szúnyogokkal kapcsolatban az európai adatok alapján rizikóbecslést készítenek, amiből meg lehet határozni az új fajok feltűnésének, illetve az általuk hozott problémák kockázatát. E gondok alapvetően a különféle kórokozók terjesztésével kapcsolatosak.
Az Ökológiai Kutatóközpont munkatársai a már itt lévő három faj egyedeit rendszeresen csapdázzák, hogy különböző genetikai vizsgálatokat végezzenek rajtuk. Az egyik legfontosabb feladat, hogy a minták PCR-szűrésével meghatározzák a célfajok fertőzöttségét. Az invazív szúnyogok potenciálisan részt tudnak venni az országban már jelen lévő olyan kórokozók terjesztésében, mint például a nyugat-nílusi láz vírusa vagy a kutyák szívférgességét okozó Dirofilaria fonalférgek. A nyugat-nílusi láz már az invazív fajok érkezése előtt is jelen volt Magyarországon, folytatja Garamszegi László Zsolt. Volt olyan év, amikor jelentősebb mértékű problémát okozott: 2018-ban például a regisztrált esetek száma meghaladta a kétszázat. E vírust több őshonos csípőszúnyogfaj tudja terjeszteni, ha madarakat és embereket is csípnek, hiszen e kórokozóknak a madarak az elsődleges gazdái. A szúnyog megcsípi a madarat, majd az embert, és átadja neki a fertőzést.
– Jelenlegi vizsgálataink szerint, azonban, annak még kicsi a valószínűsége, hogy ezt a közvetítő szerepet valamelyik inváziós faj tölti be – teszi hozzá az ökológus. – Sok tigrisszúnyog egyedet szűrtünk eddig, de nyugat-nílusi láz vírusával még egyikük se volt fertőzött. A koreai szúnyog nem táplálkozik madárból, a japán bozótszúnyog pedig még ritkább fajnak számít hazánkban. Tehát az invazív fajok a nyugat-nílusi láz kórokozójának átadásában nem vesznek egyelőre részt. De itt fontos kiemelni, hogy egyelőre, mert ez is csak idő kérdése. Dirofilaria fonalférgekkel fertőzött tigrisszúnyogot viszont már találtunk néhányszor.
De az invazív csípőszúnyogfajok nem csak az országban már jelenlévő kórokozókat tudják terjeszteni. Az utóbbi évtizedekben folyamatosan nő a korábban csak Dél-Európában és a melegebb égövi országokban elterjedt betegségek megjelenésének valószínűsége Közép-Európában is, amelyben jelentős szerepe lehet az inváziós szúnyogoknak. Ezért az ökológusok három trópusi kórokozó (a chikungunya-, a dengue- és a zikavírus) folyamatos figyelésére építenek ki monitorozórendszert. Az ezek által terjesztett betegségek a globális kereskedelem és a turizmus erősödése miatt könnyebben megjelenhetnek a mi térségünkben is, és az inváziós fajok révén akár lokális fertőzöttségi gócok is kialakulhatnak.
Egyelőre azonban csak behurcolt eseteket ismerünk, hazánkban kialakult járvány nem ismert. E trópusi betegségeket nem a szúnyogok repítik ide, hanem mi hurcoljuk be az országba az utazásaink révén. Ezért a külföldön fertőzött emberek nem kerülhetnek kapcsolatba a vírus terjesztésére alkalmas tigrisszúnyoggal, hiszen abból a továbbfertőzési hullám indulhat el. – Amíg aktív vírus van a szervezetünkben, van valamilyen csekély, de nem nulla esélye annak, hogy előbb-utóbb meg fog csípni minket egy egyre gyakoribb idegenhonos faj, ami terjeszteni tudja a vírusunkat – mondja a szakember. Ha kiderül, hogy szúnyogok által terjesztett trópusi fertőzésünk van, ezért akár szúnyogmentes karantént is előírhatnak nekünk. Tehát úgy kell átvészelnünk a fertőzést, hogy közben ne csípjen meg minket szúnyog (vagy legalábbis ne maradjon életben a minket megcsípő állat).
Az inváziós csípőszúnyogok ökológiailag igen sikeres stratégiát követnek. Részben azért tudnak könnyen terjedni, mert nagyon kis területen összegyűlő vízbe rakják a tojásaikat, például egy gumiabroncs belsejében vagy egy kertben felejtett edényben összegyűlő esővízbe. A peték még azt is túlélik, ha ezután a tócsa felszárad, majd a keltetőként szolgáló abroncsot vagy más tartályt felrakodják egy teherautóra, és elviszik egy másik országba. Ha itt újra víz alá kerülnek a peték, kikelnek, és a szúnyogok új életet kezdenek egy olyan országban, amely akár sok ezer kilométerre található a szüleik lakóhelyétől – megtartva a különböző egzotikus kórokozók terjesztésének képességét.
Az ökológiai siker titka nem csak a gyors terjedésben, hanem a kiváló alkalmazkodókészségben is rejlik. Ennek következtében gyakorlatilag bárhol találkozhatunk velük, ahol a szaporodáshoz szükséges feltételek adottak. – Pont azért veszélyesek e csípőszúnyogok, mert nem ragaszkodnak a nagy kiterjedésű vízfelszínekhez – érvel Garamszegi László Zsolt. – A szaporodáshoz bőven elég nekik a kertben lévő esővízgyűjtő hordó, és kifejezetten szeretik a városi életmódot, ahol nagy számban van jelen az ember, mint fő táplálékforrás. Ott vannak a kiskertekben, de a nagyvárosokban is, parkokban, temetőkben vagy a szemeteskonténerekben, mindenhol. Ez az ő invazív sikerük titka: nagyon ügyesen alkalmazkodnak az emberközeli életmódhoz, így mindannyian ki vagyunk téve nekik.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2024/25. számában, annak is a Budai Hang mellékletében jelent meg június 21-én.
