Államilag irányított kizsákmányolás

Ezelőtt 75 évvel, 1948. március 25-én államosították puccsszerűen a 100 munkásnál többet foglalkoztató vállalatokat. Az akciót igyekeztek a legnagyobb titokban végrehajtani, a kijelölt cégnél váratlanul megjelent az államosító bizottság, és a tulajdonosnak azonnal távoznia kellett. Olykor a bizottság pillanatok alatt távolította el a volt gyárost, még összepakolnia sem volt ideje. Az államosítások ország- és társadalomátalakító hatásairól Valuch Tibor történésszel beszélgettünk.

– A második világháborút követően nemcsak Keleten, de Nyugaton is sor került nagyszabású államosításokra. Ennek ellenére Nyugaton megmaradt a kapitalizmus. Mi volt a különbség államosítás és államosítás között?
– Háborús időszakban az állam szerepe rendkívül meghatározó. Elegendő csupán a hadiipar, a hadigépezet, illetve a közellátás működtetésére gondolnunk. Jelentősége viszont a béke beálltakor sem csökken, hiszen az újjáépítésben és a gazdaság újraindításában fontos szerep jut az államnak. Ennek megalapozását célozta például 1945 után a brit munkáspárti miniszterelnök, Clement Attlee nagyszabású államosítási programja és az ausztriai államosítások is. Szintén ebbe a sorba illeszthető az 1945–46-os magyarországi államosítássorozat, amely a bányákat, az energiatelepeket és a mamutvállalatokat érintette. Viszont ekkor még nálunk megmaradt a Horthy-rendszertől örökölt piacgazdaság. Nyugaton egyébként az államosítás nem volt hosszú életű, később elindult a reprivatizáció.

Az ötvenes évek alapvető jellemzője az államilag irányított üzemi kizsákmányolás – erről is beszélt a Magyar Hangnak adott interjújában Valuch Tibor történész. Ugyanis ezelőtt 75 évvel, 1948. március 25-én államosították puccsszerűen a 100 munkásnál többet foglalkoztató vállalatokat. Az akciót igyekeztek a legnagyobb titokban végrehajtani, a kijelölt cégnél váratlanul megjelent az államosító bizottság, és a tulajdonosnak azonnal távoznia kellett. Olykor a bizottság pillanatok alatt távolította el a volt gyárost, még összepakolnia sem volt ideje.

A történész elmondása szerint az ezzel szemben kialakuló korlátozott ellenállás ritkán jutott el a sztrájkig. Ezeket a gyárkapun belül tartották, és gyorsan, határozottan leszerelték. A tiltakozás másik formája, a lógás, az önkényes munkahelyváltás viszont sokkal gyakrabban fordult elő.

Kitért arra is, hogy az államosítást követően az üzemek nem működtek hatékonyabban, sőt. Ezért a munkát ki kellett kényszeríteni, például a munkaversennyel, a munkanormák emelésével – azaz ugyanakkora pénzért többet kellett dolgozni.

• Mit érzett a korabeli átlagember az államosításokból?
• Mit éreztek a munkások, akiknek az érdekeire hivatkoztak a gyárak szocializálásakor?
• Miközben a munkásosztály papíron uralkodott, a polgárságot a rendszer likvidálni akarta az államosításokkal. Mennyire voltak ebben sikeresek?
• Van-e bármilyen személyes kontinuitás a régi és a mára kialakult nagypolgárság között?

A teljes cikket a Magyar Hang március 3-án megjelent, 2023/9. számában találja. Vegye meg nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületén online!