Amiről nem szól a választási kampány

A XXI. század második évtizedében még lehetett volna tenni valamit az ökológiai katasztrófa enyhítése érdekében – ez áll majd napjainkról a történelemkönyvekben (ha lesznek még könyvek a történelemről). Az európaiak, legalább ők, egyre többet beszéltek a sürgős tennivalókról, sőt, itt-ott cselekedni is próbáltak már, miközben azért tovább halandzsáztak a fenntartható növekedésről, vagyis az örömtelen, kényszerű pazarlás rendszerének fenntartásáról, és a Föld erőforrásainak gyorsuló ütemben történő kifosztását továbbra is javuló gazdasági teljesítményként ünnepelték.

Azonban ne általánosítsunk: különböző mértékben ugyan, de a nyugati országokban, főleg a fiatalok körében szemlátomást megnőtt az érdeklődés az úgynevezett zöldtémák iránt. A kérdés, hogy miképpen élhetnénk és gazdálkodhatnánk, ha meg akarnánk menteni az emberhez méltó élet nélkülözhetetlen természeti (és kulturális) feltételeit, végre elérte a választópolgárok ingerküszöbét, és fontos politikai témává lépett elő. Kivételt képez ez alól Magyarország, ahol az ökológiai fenntarthatóság szempontjait a politikai döntéseknél figyelmen kívül hagyják, és a kormány, ahol teheti, még az európai országok közös erőfeszítéseit is inkább blokkolni igyekszik, például a kémiai biztonság vagy a klímacélok terén.

A teljes cikket a Magyar Hang február 18-án megjelent, 2022/8. számában olvashatja el. Vegye meg nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületén online!