Pártunk és kormányunk a gyengélkedő egyetemi rendszer átalakításán dolgozik, s biztos kézzel nyúl azokhoz az eszközökhöz, melyekkel azt még sokkal rosszabbá teheti. Az alábbiakban szó lesz a hazai felsőoktatás alapbetegségeiről és a most zajló intézkedésekről is, bár a kettőnek semmi köze egymáshoz. Azért kapcsolom össze őket, mert azoknak, akik a remélhetőleg nem túl távoli jövőben majd egyetlen tollvonással törlik el a most bevezetett galád, jogtipró rendszert – mert nem marad más választásuk –, tudniuk kell, hogy mit állítanak a helyébe. Nehogy a régi folytatásával próbálkozzanak.
Ami most történik, az orbáni álprivatizáció unalomig ismert receptje szerint történik: a közvagyon egy újabb darabja veszíti éppen el közvagyon jellegét (miközben a hatalmi túlkapásokra kent közjogi máz is elveszíti jog jellegét). Épp ideje volt, valóban, hogy a tudás megújításának intézményrendszerével is az a néhány tucat magánember rendelkezzen kizárólagos jogon, akiknek a kezében a termőföld, a bankok, a nagyvállalatok, az uniós fejlesztési források és a médiumok túlnyomó többsége van. Mire a politikai hatalomból kikopnak, legyen az egész ország az ő birtokuk!
Lányi András teljes írását a Magyar Hang február 12-én megjelent 2021/7. számában találja. Vegye meg nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületen online!
Csatlakozzon a Magyar Hang +Pluszhoz!
Szerezzen ezzel korlátlan hozzáférést a Hang.hu-n fizetőkapu mögött megjelenő összes tartalomhoz, reklámmentesen. Minőségi saját tartalom, riportok, interjúk, elemzések – ezek várnak Önre!
