Előzmények

Utóbb mindenki úgy emlékezett, hogy Katinak tűnt föl először a szag. Az biztos, hogy ő tette elsőként szóvá. Lehet, hogy mások is észrevették, csak addig nem akarták megemlíteni. Bizonyára a csordaszellem miatt, hiszen ha a többiek nem beszélnek róla, akkor ők sem. Kati azonban világéletében – de legalábbis azóta biztosan, hogy a céghez került – szókimondó típus volt. Ahogy saját magát jellemezni szokta: ami a szívén, az a száján. Néhányan inkább úgy fogalmaztak volna, hogy Katival nem szabad bizalmas dolgokat megosztani, mert szinte azonnal közzéteszi az egész cég előtt. Az egyterű irodáknak amúgy is ez az egyik hátulütőjük: nem lehet eltitkolni semmit. Az ember egész élete tekintetek kereszttüzében zajlik. – Gyerekek, mi ez a cefreszag?

Kati kitörése után többen szimatolni kezdtek, viszonylag hamar be is azonosították a szag forrását. Marcin rajta volt a jókora fejhallgató – a talán legjobb védőfelszerelés az egyterű irodában, ha nem is a leghatékonyabb, ám valamelyest működő módszer a privát szféra, sőt az identitás megőrzéséhez –, így nem hallhatta Kati fölcsattanását. Azt azonban észrevette, hogy minden szempár reá szegeződik. Volt, aki leplezetlenül (ideértve Katit is), a többség inkább lopva bámulta. Marci zavartan körbepislogott. Erre mindenki elkapta a fejét, és elmélyülten tanulmányozni kezdte a képernyőjén nyitva lévő dokumentumokat.