Érzéketlen egyenlősdi

Nagyon demokratikusnak hangzik, de gyakorta egyáltalán nem humánus, amikor valakik azonos mértékben vagy arányban részesednek javakból vagy juttatásokból. Az egymást követő Orbán-kormányok számtalan intézkedése mutat egyenlősdit, miközben a szolidaritás teljes hiányáról árulkodik. A NER egyik zászlóshajója a „rezsicsökkentés”, amely remekül példázza a fenti ellentmondást. Itt és most ne foglalkozzunk azzal, hogy az energiacégek veszteségeinek költségvetési kompenzálása is a „magyarok” pénze, azt is a „családok” fizetik. Ráadásul az olcsó energia konzerválta a rossz, pazarló energiafelhasználást.

Most koncentráljunk csak arra, hogy egy évtizeden át mindenki a piaci ár alatt fizette gáz- és áramfogyasztását. Azok, akik még ma is tapsikolnak, hogy bölcs és együttérző kormányunk milyen filantróp intézkedéseket hozott, belegondolhatnának, hogy ily módon az állam igen különböző mértékben „támogatta” az egyes fogyasztókat: a garzonjában egyedül élő vagy a lakótelepi kétgyermekes család helyett havonta csak néhány ezer forintot, az ezer négyzetméteres palotában nyáron a medencét, télen a kocsibeállót fűtő „magyar tőkés” okozta veszteségekre akár havi százezreket fordított a költségvetés, azaz minden magyar adófizető. A rezsiőrülettel nagyjából egyidős az egykulcsos szja, ennek bevezetése óta a többmilliós fizetéseket élvező vezetők, politikusok arányaiban nem viselnek több terhet a közjóért, mint a minimálbéren foglalkoztatottak. Természetesen ez is a társadalmi igazságosság jegyében történt.