Garaczi László: Az író morálja a minőség

Könnyen megragadhatónak tartja Garaczi László – járványtól függetlenül, az elmúlt évtizedet nézve – a világot, amelyben élünk? Többek között erről is kérdezzük őt interjúnkban. Az író szerint valóban nagy a csábítás és az igény az egyszerű magyarázatokra. – A frusztrációk, a propaganda, a szociális média is abba az irányba hat, hogy az emberek primer válaszokat keressenek és találjanak. Ha a folyamatosan változó, komplex világról hitelesen akarunk beszélni, a válaszok is bonyolultak lesznek – mondja erre Garaczi László. Hozzátéve, hogy ha létezik független értelmiségi ethosz, az szerinte olyasmi lehet, hogy ragaszkodjunk az elfogulatlan tényfeltáráshoz, ahogy a jelenségek több szempontú értelmezéséhez is.

Az író európaiságunkat a Litera kérdésére nemrég például úgy ragadta meg: „Lettek szép, új kifejezések, például »összegyurcsányozott brüsszeli bürokraták«. A kutya (és a macska) továbbra is az ember legjobb barátja. Éljenek a rozsdás hurkatöltők, vesszen a moslék! Európainak lenni annyi, mint nem tudni, milyen európainak lenni, de makacsul keresni rá a választ.” Mindezt húsz évvel azt követően, hogy többen is kifejtették, mit várnak a csatlakozástól. De mit jelent magyarnak lenni eközben? Mennyire más, ha más, mint néhány évtizede, és miben ugyanolyan? – Itt most lehetne beszélni az illúziók tragikus elvesztéséről, a végső züllésről és bűnbeesésről, a magyar társadalom széthullásáról, de ezt már sokan leírták, elmondták. Létezik egy optimistább nézőpont, amely szerint fájdalmas tanulási folyamaton megyünk keresztül, szembesülve az önutálat démonaival, de ezt a feltáró munkát mindenképp el kell végezni, hogy valami jobb jöhessen. Megérteni, kik vagyunk, hogy mások lehessünk, miközben ugyanazok maradunk. Dolgozni magunkon, felismerve, hogy a demokrácia, amire vágyunk, törékeny. Nem ölünkbe hulló ajándék, hanem folyamatos munka – fejti ki az író interjúnkban.

A teljes interjúból kiderül:
• Látja maradandó nyomait a járványidőszaknak?
• Borúlátó a közösségi médiás légkört figyelve?
• Tapasztal mérgező légkört az irodalmi életben, felosztást „ellenállókra” és „kollaboránsokra”?