Corrie ten Boom a Jad Vasem (Világ Igaza) díj világszerte egyik legismertebb holland kitüntetettje, Magyarországon mégis kevesen ismerik a nevét. A hithű református asszony a második világháború előtt az első iparengedélyt szerzett női órás volt Hollandiában, a családja pedig már több mint száz éve órásüzletet üzemeltetett Haarlemben. Amint aztán 1940-ben a nácik megszállták Hollandiát, a család azonnal bekapcsolódott a holland ellenállási mozgalomba, és „menedéknek” nevezett házukat teljes mértékben a zsidó menekültek megmentésének szentelték.
Ten Boom A menedék című önéletrajzi írása (amelyet John és Elisabeth Sherrill segítségével írt) egyszerre felemelő könyv a vészkorszak idején is pislákoló emberségről, és megrendítő beszámoló a koncentrációs táborok működéséről (hiszen az író maga is megtapasztalta Ravensbrück borzalmait). A ten Boom család minden tagja keresztény indíttatásból segítette a zsidókat, ahogy csak tudták, hiszen Isten választott népének tartották őket. Corrie számára morális megpróbáltatást jelentett, hogy a házukban rejtőző emberek megóvása érdekében számos nem kifejezetten keresztényi cselekedetre (hazugságra, lopásra, hamisításra, vesztegetésre) kényszerült, de az élet mentése minden más szempontot felülírt számára. A holland ellenállás afféle központot üzemeltetett a család házában, a náluk elhelyezett zsidók védelmére – a várható Gestapo-razziákra készülve – pedig egy rejtett szobát alakítottak ki Corrie hálószobájának fala mögött.
Az asszony végig sejtette, hogy ilyen nagy emberforgalmat nem lehet az örökkévalóságig titokban tartani, és igaza is lett: 1944 februárjában egy kollaboráns holland spicli elárulta őket. A családot és az órásműhely minden alkalmazottját azonnal letartóztatták. Bár a beosztottak nagy részét később elengedték, a ten Boom családból csak Corrie élte meg a háború végét – a legtöbben betegségben haltak meg (apja alig tíz napig bírta a fogságot), de egyik unokaöccsét ellenállói tevékenysége miatt kivégezték. Viszont a letartóztatáskor a házban bujkáló zsidók mind megmenekültek, amit a „szekrényben lévő minden órád biztonságban van” rejtjelezett üzenettel tudattak az asszonnyal.
Corrie több börtönt is megjárt, míg végül a nőknek fenntartott ravensbrücki koncentrációs táborba vitték. Innen egy fatális adminisztrációs hiba folytán 1945 elején kiengedték (mint később kiderült, egy héttel később minden Corrie korabeli nőt elgázosítottak). Az asszony „az éhség teleként” is ismert 1944-1945-ös holland éhínség idején jutott haza, amikor a nácik blokkolták a holland városok élelem-utánpótlását, és az emberek tízezer-számra vesztek éhen. Corrie ten Boom ekkor sem változtatott elhivatottságán: egészen az ötvenes évekig segítette a hozzá forduló értelmi sérülteket, menekülteket, sőt még a kollaboráció miatt számkivetetté vált hollandokat is. A háború után Németországba (és a világ vagy hatvan másik országába) is ellátogatott, találkozott egykori fogvatartóival, és mindenhol a keresztényi megbocsátást hirdette. A könyve egy gyakorlatias szent emlékirata.
Corrie ten Boom (illetve John és Elisabeth Sherrill): A menedék. Harmat Kiadó, 2024. 4500 Ft
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2024/36. számában jelent meg szeptember 6-án.
