Számtalanszor kimutatták már, hogy sok gazda ugyanúgy meggyászolja a kutyája elvesztését, mintha egy emberi barátja halt volna meg. Részben a gyász kínzó érzésének elkerülése érdekében próbáljuk minél tovább életben tartani kedvenceinket, miközben azonban az ő jó életminőséghez való jogaikat is szem előtt kell tartanunk. Sok kutyafajta kifejezetten betegessé vált az önző tenyésztés során (így élettartamuk is lerövidült), de egyik kutya sem immunis az időskori betegségekkel szemben. Ezért az öregedő kutyát különleges bánásmódban kell részesítenünk, hogy jobb és lehetőség szerint hosszabb élete legyen. A kutyák osztoznak velük életmódunkon, így ugyanúgy öregszenek és ugyanolyan krónikus betegségekben szenvednek életük alkonyán, mint az emberek. Ha sikerül minél tovább megőriznünk jó egészségi állapotukat, akkor remélhetjük, hogy tovább fognak élni.
Gary Richter állatorvos A kortalan kutya című könyve az öreg kutyák ellátásához nyújt tanácsokat (illetve hozzásegítheti az olvasót ahhoz, hogy a kutyája megélje az öregkort). Ugyanakkor a könyvben szereplő legtöbb egészségügyi tanács nem csupán az idős kutyák gazdái számára lehet hasznos, hiszen csak akkor remélhetjük, hogy a kutyánk élvezni tudja a hosszú életet, ha már fiatal korában gondoskodunk az egészségéről. Ehhez pedig szinte pontosan ugyanazok a beavatkozások szükségesek, amelyeket a szerző az idős ebeknél tartott fontosnak megemlíteni.
A könyv nagy része teljesen korrekt, Richter átfogóan mutatja be a különböző elérhető oltásokat és azok indokoltságát, a fertőző és életmóddal összefüggő betegségeket, illetve azokat a vizsgálatokat, amelyek vagy hasznosak a kutyánk jó egészségi állapotának megőrzésében, vagy csak az állatorvosi praxis bevételeit növelik. Lényegre törő ajánlásokat olvashatunk a megfelelő táplálásról is, hiszen (megint csak az emberhez hasonlóan) a legfontosabb kockázati tényező, ami az időskori krónikus betegségekhez vezet a kutyáknál, az az elhízás.
Van azonban néhány ellentmondásos szakasz a könyvben, amelyek a végére kissé árnyalják a tudományt tisztelő olvasó addig alapvetően pozitív véleményét. Richter saját állatkórházat üzemeltet Kaliforniában, ahol „holisztikus megközelítéssel” kezelik a házi kedvenceket. A holisztikus eredetileg azt jelentette, hogy az egész beteget a maga teljességében nézik (ellentétben az elhibázott nyugati orvoslással), mára azonban minden alternatív „gyógyító” eljárást ezzel a jelzővel illetnek.
A szerző rendelkezik állatorvosi akupunktúrás, valamint kiropraktori (csontkovácsi vagy valami nagyon hasonló) végzettséggel is. A könyvben azt állítja, hogy a CBD, vagyis a kannabidiol (a kender nem pszichoaktív hatóanyaga) alkalmazása mára elfogadottá vált az állatorvoslásban. De ír az „adaptogének” (a homeosztázist állítólag támogató növényi készítmények) alkalmazásáról is. Ilyen például az ashwagandha nevű csodabogyó, amit „a hagyományos indiai orvoslásban i. e. 6000 óta alkalmaztak már, és régóta használják a hosszú élettartam elősegítésére”. Na most ezek az eljárások nem alapulnak bizonyítékokon. A tényleges klinikai vizsgálatok – néhány extrém és legtöbbször teljesen irreleváns esetet leszámítva – rendszerint semmiféle pozitív hatásukat nem találják a placebóhoz képest (igen, a kutyában is működik a placebo). A szerző tehát egy természetgyógyász állatorvos, amit persze nem szabad általánosító módon sarlatánságnak nevezni, de azért elgondolkodtató, ha valaki bizonyítatlan eljárásokat is alkalmaz a praxisa során, természetesen nem ingyen.
Ez egy részben praktikus könyv a kutyájuk egészségét szívükön viselő gazdák számára. Hiszen a benne leírtak kilencven százaléka szakmailag megalapozott, és valós gyakorlati haszna van. De vajon minden olvasó képes lesz kiszűrni belőle a bóvlit?
Gary Richter: A kortalan kutya. Ford.: Laky Krisztina. Jaffa Kiadó, 2024. 4999 Ft
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2024/35. számában jelent meg augusztus 30-án.
