Hátramenet

Nagyon meleg volt, csak egy narancslére ült be munka után a sörözőbe, ahová nem járt. Fiatal volt, elegáns öltönyt viselt, nyakkendőjét meglazította. Külön asztal már nem volt, így nem csodálkozott, hogy egy „szabad ez a hely?” után már le is ültek mellé. Asztaltársa sört rendelt, és elővette a laptopját. A fiatalember megnyugodva látta, hogy nyilván dolgozni kezd. Nem így történt. A laptop csukva maradt, de kinyílt a száj és a lélek.

– Tudja, én mindent digitalizálok. A könyvtáramat is fölvittem az otthoni gépemre. Minek annyi könyv? Csak a port fogja. Meg a helyet veszi el. Rengeteg könyvet elajándékoztam, még öregapám hagyatékából sem tartottam meg semmit. Kijött az antikvárius, húsz könyvet kiemelt, azokat normál áron megvette, a többit szívességből vitte el. Maga fiatal, a maga generációjának már nincsenek is könyvei.
– Vannak könyveim. Elég sok. Amit maga elhord az antikváriumba, azt én megveszem. A könyveknek hangulatuk van. Sokat utazom, és sokkal kellemesebben telik az idő, ha könyv van nálam.
– Fejhallgatóval is remekül telik. Zenét meg podcastokat hallgatok. De ha maga annyira szereti a könyveket, miért nem vesz e-book-olvasót? Arra föl tud tenni több száz művet is. Regényt, költészetet, filozófiát. Válogathat, egy évre elég olvasnivaló van rajta.
– Persze, tudom. De szeretek lapozni. Ha a szabadidőmben is képernyőt nézek, az az érzésem, még mindig bent vagyok a hivatalban. Egyébként használtam e-bookot. Nem az az élmény, mint egy könyv. Ugyanazt éreztem, mint amikor angol fordításban olvastam Csehovot. Hogy valami nincs rendjén.