Jó, reggel

Ezt csak te láthatod – üzeni a Facebook. Nem annak szánták, de mélyen elgondolkodtató. A mellékelt fotón körbe tornácos parasztházikók között poros kanyargó baktat a meredek domboldalra, ismerős, de így hirtelen nem jut eszembe, hol készült a kép, úgy kell utánakeresnem. Áhám, Nógrád. De rég jártam arra! Meg úgy általában bármerre, még az aszály miatt a Kunságban legutóbb, annak is egy hónapja. Pedig itt a bakancslistám, Magyarország száz legkisebb települése, lenne még hova, csak nem tudom, minek. Egyik falu, mint a másik, ha egyet megnéztél, valamennyit megnézted – nahát, hogy juthat ekkora marhaság az eszembe, biztos front van, és igen, az orvosmeteorológia hidegfronti hatásokra figyelmeztet; levertség, ingerlékenység, nyugtalanság, stimmel.

Kávét főzök, a másodikat, pedig nem szoktam, az elsőt is csajosan hosszúra sok tejjel (na tessék, szexista megbélyegzés mindjárt kora reggel, mert mi az, hogy csajos lefőzés, ugye, átkozott légnyomásváltozás), a koffeint csak az íze miatt, habár az egyik barátom olyat, de olyat gőzöl a frissen darált szemekből, hogy eskü, érzem benne a kolumbiai napfényt, na, azt például semmivel se szoktam elrontani, igaz, nem is alszom tőle éjjel.

Későn érő típus vagyok. Kikukucskálok. Koszos szürke felhők kúsznak az égbolton, húzzák magukkal az őszt, ahogy a napindító egyetlen esőcseppecske az orromra koppint, tetőtől talpig beledidergek. Visszahúzódok. A közéleti beszélgetős műsorban a kormányzati nyilvánosság egyik megnyilvánulásának dolgozója kérdezheti elsőként az ellenzéki irányítású város polgármesterét, hogyaszongya a szankciókkal Európa lábon lőtte magát. Ráköszöntöm a Magyar Hang-os bögrémet a képernyőre, öcsém, önállón gondolkodni meg én fogok?

A teljes cikket a Magyar Hang szeptember 16-án megjelent, 2022/38. számában találja. Vegye meg nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületén online!