Josip Broz Tito, Jugoszlávia hajdani államfője 1980 óta nyugszik belgrádi mauzóleumában. Időről időre felvetődik azonban az ötlet, hogy ki kellene penderíteni onnan, hogy a helyére „igazi” szerb hősök kerülhessenek. Aleksandar Vucic, Szerbia elnöke eddig megvédte nagy elődje hamvait a kilakoltatástól, de a titói örökségről szóló viták rámutatnak, hogy a balkáni társadalmaknak még nem sikerült lezárniuk a jugoszláv múltat.
A kétezres évek elején, a Szabadkáról Újvidékre tartó vonaton egy szerb egyetemista srác telepedett mellém. A kezemben lévő könyvről kiszúrta, hogy magyar vagyok, amikor pedig kiderült, hogy a határ túloldaláról jöttem, és a szerbtudásom igencsak korlátozott, fellelkesült. Akkoriban ritkán fordultak meg külföldi turisták Szerbiában, útitársam kapva kapott a lehetőségen, hogy valakivel angolul beszélgethet.
Amint túlestünk a kötelező körökön, Vladó az ország állapotait kezdte taglalni, és hamar Josip Broz Tito méltatásába kezdett: „Addig volt jó, amíg az öreg kormányozta Jugoszláviát, a halála után minden elromlott.” Nekem kissé furcsa volt, hogy egy nyugatos gondolkodású fiatal visszasírja a kommunista vezetőt. Nálunk az egyetemen nem volt szokás Kádár János halála fölött keseregni. Amikor szóvá tettem ezt neki, elgondolkozott, aztán annyit válaszolt: „Amikor a szüleim összeházasodtak, Párizsba mentek nászútra. Én viszont szabadkai létemre még Magyarországon sem jártam soha. És nem is tudom, mikor fogok.” Erre nem tudtam mit felelni, megértően bólogattam, és megeskettem, hogy ha Szegeden jár, felhív, hogy leüljünk néhány sörre. Beláttam, hogy Szerbiában a kommunista múlthoz való viszony sokkal bonyolultabb, mint nálunk.
És a jelek szerint a helyzet azóta sem sokat változott. Tito megítélése mentén azóta is mély törésvonalak osztják meg a balkáni társadalmakat. Néhány hete például Aleksandar Sapic belgrádi polgármester borzolta a kedélyeket, amikor a városi képviselő-testület ülésén bejelentette, hogy kezdeményezni fogja a horvát és szlovén felmenőkkel rendelkező Tito sírjának eltávolítását fővárosi emlékhelyéről, az úgynevezett Virágházból, és a helyén múzeumot hoz létre az igazi szerb hősök számára. Azt is világossá tette, hogy hősök alatt főleg a huszadik század első felének nacionalista harcosait, az úgynevezett csetnikeket érti.
• Ki mondta azt először, hogy Titónak nincs helye Belgrádban?
• Mi a bajuk a szerbeknek és a horvátoknak a hajdani vezetővel?
• Mit gondolnak a vajdasági magyarok Titóról?
A teljes cikket elolvashatja Plusz előfizetésünkkel, vagy a Magyar Hang hetilap október 10-ig kapható 2024/40. számában. Országjáró riportok, interjúk, elemzések, véleménycikkek, reklámmentes olvasás – ezeket kínálja a Magyar Hang Plusz!
Csatlakozzon a Magyar Hang +Pluszhoz!
Szerezzen ezzel korlátlan hozzáférést a Hang.hu-n fizetőkapu mögött megjelenő összes tartalomhoz, reklámmentesen. Minőségi saját tartalom, riportok, interjúk, elemzések – ezek várnak Önre!